¹Atália, Okoziás anyja pedig, látván, hogy fia meghalt, fölkele és megölé mind a királyi ivadékot.

²De Jozaba, Jóram király leánya, Okoziás húga, vévén Joást, Okoziás fiát, ellopá őt a király fiai közől, kik megölettek vala, és annak dajkáját az ágyasházból; és elrejté őt Atália elől, hogy meg ne ölessék.

³És hat esztendeig vala titkon az Úr házában. Atália pedig uralkodék az országban.

⁴Hetedik esztendőben pedig elkülde Jojada, és maga mellé vevén a századosokat és vitézeket, bevivé magához az Úr templomába, és szövetséget tőn velök, és fölesketvén őket az Úr házában, megmutatá nekik a király fiát,

⁵és parancsolá nekik, mondván: Ez a dolog, melyet cselekednetek kell.

⁶A harmadrész közőletek jőjön be szombaton, és álljon őrt a király házánál. . A harmadrész pedig legyen Szur kapujánál; és a harmadrész legyen azon kapunál, mely a paizshordozók lakhelye mögött vagyon; és őrizzétek Messza házát.

⁷Két rész pedig közőletek, mind kimenvén szombaton, az Úr házában álljon őrt a király körűl.

⁸És vegyétek őt körűl, fegyver lévén kezetekben; ha pedig valaki bemenend a templom kerítésébe, ölessék meg; és legyetek a királylyal, mikor ki- és bemegyen.

⁹És mind a szerint cselekvének a századosok, a mint parancsolt vala nekik Jojada pap; és magok mellé vevén kiki az ő férfiait, kik bemennek vala szombaton, azokkal együtt, kik szombaton kijőnek vala, Jojada paphoz menének.

¹⁰Ki dárdákat ada nekik és Dávid király fegyvereit, melyek az Úr házában valának.

¹¹És megállának, mindeniknek fegyver lévén kezében, a templom jobb oldalától az oltár és ház baloldaláig a király körűl.

¹²És eléhozá a király fiát, és föltevé neki a koronát és a bizonyságot, és királylyá tevék őt és fölkenék, és kézzel tapsolván, mondák: Éljen a király!

¹³Meghallá pedig Atália a futkosó nép szavát, és bemenvén a sokasághoz az Úr templomába,

¹⁴látá a királyt a fejedelmi székben állani, szokás szerint, és mellette az énekeseket és harsonázókat, és a föld minden népét, örvendezve és harsonázva; és megszaggatá ruháit, és kiálta: Pártütés! pártütés!

¹⁵Jojada pedig parancsola a századosoknak, kik a sereg fölött valának, és mondá nekik: Vigyétek ki őt a templom kerítéséből, és a ki őt követi, fegyverrel ölessék meg. Mert megmondotta vala a pap: Ne ölessék meg az Úr templomában.

¹⁶És ráveték kezeiket, és kitaszíták őt azon útra, hol a lovak bemennek, a palota mellett, és ott megölék.

¹⁷Jojada pedig szövetséget köte az Úr és a király meg a nép között, hogy az Úr népe legyen, s a király és a nép között.

¹⁸Ekkor a föld népe mind beméne Baal templomába, és leronták annak oltárait, és képeit egészen összetörék. Baal papját, Mátánt is megölék, az oltár előtt. És a pap őröket rendele az Úr házában.

¹⁹És maga mellé vevé a századosokat, a cereti és feleti seregeket és mind a föld népét, és a királyt elvivék az Úr házából, és menének a paizshordozók kapujának útján a palotába, és a királyok székébe üle.

²⁰És örvendeze mind a föld népe, és a város megnyugovék; Atália pedig fegyverrel öleték meg a király házában.

¹És hét esztendős vala Joás, midőn országlani kezde.