¹A gyermek Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak Héli előtt, és az Úr beszéde drágalátos vala azon napokban; s nem vala látható jelenés.

²Lőn pedig egyik nap, Héli maga helyén fekszik vala, és szemei meghomályosodván, nem láthat vala.

³Mielőtt az Isten lámpája eloltatott, Sámuel az Úr templomában aluszik vala, hol az Isten szekrénye vala.

⁴És szólítá az Úr Sámuelt. Ki felelvén, mondá: Itt vagyok.

⁵És Hélihez futa, és mondá: Itt vagyok, mert hittál engem. Ki mondá: Nem híttalak; menj vissza és aludjál. És elméne és aluvék.

⁶És az Úr ismét szólítá Sámuelt. És fölkelvén Sámuel Hélihez méne, és mondá: Itt vagyok, mert híttál engem. Ki felelé: Nem hittalak, fiam; menj vissza és aludjál.

⁷Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, és az Úr beszéde még ki nem jelentetett neki.

⁸És az Úr még harmadszor is szólítá Sámuelt. Ki fölkelvén, Hélihez méne,

⁹és mondá: Itt vagyok, mert hittál engem. Észrevevé ekkor Héli, hogy az Úr hivá a gyermeket, és mondá Sámuelnek: Menj és aludjál; és ha ezután szólít téged, mondjad: Szólj, Uram! mert hallja a te szolgád. Elméne tehát Sámuel, és aluvék a maga helyén.

¹⁰És eljöve az Úr, és megálla, és szólítá, a mint szólította volt másodszor: Sámuel, Sámuel! És mondá Sámuel: Szólj, Uram! mert hallja a te szolgád.

¹¹És mondá az Úr Sámuelnek: Ime én oly dolgot cselekszem Izraelben, melyet a ki halland, megcsendűl mind a két füle.

¹²Az napon föltámasztom Héli ellen mind, a miket mondottam az ő házára; elkezdem és beteljesítem.

¹³Mert megjövendöltem neki, hogy házát megitélem örökre a gonoszságért; mivel tudja vala, hogy fiai méltatlanúl cselekszenek, és nem feddé meg őket.

¹⁴Azért megesküdtem Héli házának: hogy az ő háza gonoszságát nem engesztelik ki áldozatok és ajándékok mindörökre.

¹⁵Sámuel pedig aluvék reggelig, és megnyitá az Úr háza ajtait. És Sámuel fél vala Hélinek megjelenteni a látomást.

¹⁶Héli tehát szólítá Sámuelt, és mondá: Sámuel, fiam! Ki felelvén, mondá: Jelen vagyok.

¹⁷És kérdezé őt: Micsoda beszéd az, melyet az Úr neked szólott? kérlek, ne titkold tőlem. Ezeket cselekedje veled az Isten, és ezeket mívelje, ha eltitkolod tőlem a beszédet mindazon igék szerint, melyek mondattak neked.

¹⁸Megjelenté tehát Sámuel mind a beszédeket, és nem titkolá tőle. És amaz felelé: Ő az Úr, a mi jó az ő szemei előtt, cselekedje meg.

¹⁹Sámuel pedig felnövekedék, és vele lévén az Úr, semmi sem esék porba az ő szavaiból.

²⁰És megismeré egész Izrael, Dántól Berszabeéig, hogy Sámuel hív prófétája az Úrnak.

²¹És az Úr többször megjelene azután Sílóban, a mint kinyilatkoztatta vala magát az Úr Sámuelnek Sílóban az Úr igéje szerint. És beteljesedék Sámuel beszéde egész Izraelen.