¹És lőn ama napokban, egybegyűlének a filiszteusok hadakozni, és Izrael a filiszteusok elé méne a harczra, és táborba szálla a segítség kövénél. A filiszteusok pedig Áfekbe menének,

²és sereget rendezének Izrael ellen. Elkezdődvén pedig a viadal, hátat fordíta Izrael a filiszteusoknak, és levágaték azon viadalban szélylyel a mezőkön közel négyezer férfiú.

³És a nép visszatére a táborba, és mondák Izrael vénei. Miért vert ma meg minket az Úr a filiszteusok előtt. Hozzuk ki magunkhoz Sílóból az Úr szövetség-szekrényét, és jőjön közénk, hogy szabadítson meg minket ellenségeink kezéből.

⁴A nép tehát elkülde Sílóba, és elhozák onnan a seregek Ura szövetség-szekrényét, ki a kerubimokon ül; és az Isten szövetség-szekrényével vala Héli két fia, Ofni és Fineesz.

⁵És midőn az Úr szövetség-szekrénye eljutott a táborba, ujjonga egész Izrael nagy kiáltással, hogy a föld renge belé.

⁶És a filiszteusok hallák a kiáltás szavát, és mondák: Micsoda nagy kiáltás szava ez a zsidók táborában? És megtudák, hogy az Úr szekrénye jutott el a táborba.

⁷És megfélemlének a filiszteusok, mondván: Az Isten jött a táborba. És fohászkodának, mondván:

⁸Jaj nekünk! mert nem volt ily nagy örvendezés tegnap és tegnapelőtt; jaj nekünk! Ki szabadít meg minket e fölséges istenek kezéből? ezek az istenek, kik megverték Egyiptomot minden csapással a pusztában.

⁹Erősödjetek meg, és legyetek férfiak, filiszteusok! hogy ne szolgáljatok a zsidóknak, a mint ők szolgáltak nektek; erősödjetek meg, és harczoljatok.

¹⁰Harczolának tehát a filiszteusok, és megverék Izraelt, és elfuta kiki az ő hajlékába; és lőn igen nagy csapás, és elhulla Izraelből harminczezer gyalog.

¹¹És az Isten szekrényét elfogák, Héli két fia is, Ofni és Fineesz meghalának.

¹²Elfutván pedig egy benjamini férfiú a harczból, Sílóba jöve azon nap megszaggatott ruhával és porral hintett fővel.

¹³És mikor az eljött, Héli széken ül vala az út felé nézegetvén; mert szíve retteg vala az Isten szekrénye miatt. Ama férfiú pedig miután bement, hírt ada a városnak; és az egész város jajszóra fakada.

¹⁴És Héli meghallá a kiáltás hangját, és mondá: Micsoda háború zajgása ez? Amaz pedig siete, és eljövén, hírt ada Hélinek.

¹⁵Héli pedig kilenczvennyolcz esztendős vala, és szemei meghomályosodván, nem láthat vala.

¹⁶És mondá Hélinek: Én vagyok, ki a harczról jöttem, én, ki a viadalról futottam ma. Kinek amaz mondá: Mi történt, fiam?

¹⁷Felelvén pedig az, ki a hírt hozta vala, mondá: Megfutamodott Izrael a filiszteusok előtt, és nagy romlás lett a népben; azon fölül a te két fiad, Ofni és Fineesz is meghalt, és az Isten szekrénye elfogatott.

¹⁸És mikor az Isten szekrényét említette, amaz hátraesék a székből az ajtó mellett, és nyakát szegvén, meghala. Mert öreg és élemedett ember vala, és Izraelben negyven esztendeig bíráskodott.

¹⁹Menye pedig, Fineesz felesége, viselős vala és közel a szüléshez; és hallván a hírt, hogy elfogták az Isten szekrényét, és meghalt az ő ipa és férje, lehajolván, szüle; mert hirtelen megrohanák őt a fájdalmak.

²⁰Halálához közelgetvén pedig, mondák neki a körűle állók: Ne félj, mert fiat szültél. De ő nem felele, és nem is figyele oda.

²¹És nevezé a gyermeket Ikabódnak, mondván: Elvitetett Izraeltől a dicsőség! mert elfogták az Isten szekrényét, és mind ipa mind férje miatt;

²²és mondá: Elvitetett Izraeltől a dicsőség! mert elfogták az Isten szekrényét.