¹Dávid pedig fölméne onnan, és Engaddi legbátorságosabb helyein lakék.

²És mikor Saul visszatért, miután elűzte a filiszteusokat, hirt adának neki, mondván: Ime Dávid Engaddi pusztájában vagyon.

³Saul tehát maga mellé vevén háromezer válogatott férfiút egész Izraelből, elméne fölkeresni Dávidot és férfiait, még az igen meredek kősziklákon is, melyeken csak a vadkecskék járnak.

⁴És a juhok aklaihoz juta, melyek az útfélen valának. És barlang vala ott, melybe Saul beméne, hogy szükségét végezze, Dávid pedig és férfiai a barlang belső részében lappangnak vala.

⁵És Dávidnak mondák szolgái: Ime a nap, melyről neked az Úr szólott: Én kezedbe adom ellenségedet, hogy cselekedjél vele, a mint szemeidnek tetszik. Dávid tehát fölkele, és elmetszé Saul köntöse szélét alattomban.

⁶De mégis vere Dávid szive, azért, hogy Saul köntöse szélét elmetszette.

⁷És mondá férfiainak: Legyen az Úr kegyelmes nekem, hogy ne cselekedjem e dolgot az én urammal az Úr fölkentjével, hogy kezemet rája vessem, mert az Úr fölkentje.

⁸És Dávid lecsillapítá férfiait beszédével, és nem engedé nekik, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig fölkelvén a barlangból, mégyen vala az elkezdett uton.

⁹Fölkele pedig utána Dávid is, és kilépvén a barlangból, kiálta Saul után, mondván: Uram, királyom! És hátratekinte Saul, és Dávid leborúlván arczczal a földre, meghajtá magát,

¹⁰és mondá Saulnak: Miért hallgatsz azon emberek szavára, kik azt mondják, hogy Dávid gonoszt forral ellened?

¹¹Ime ma látták szemeid, hogy az Úr kezembe adott téged a barlangban; és gondolám, hogy megöljelek téged. De szemem megkímélt téged; mert mondám: Nem nyujtom ki kezemet az én Uram ellen, mert az Úr fölkentje.

¹²Sőt inkább, atyám! lásd, és ismerd meg köntösöd szélét kezemben; mert mikor elmetszettem köntösöd szélét, nem akartam kezemet kinyujtani ellened. Vedd ezt figyelembe és lásd, hogy nincs gonoszság kezemben, sem hamisság, s nem vétettem ellened; te pedig leselkedel életem után, hogy elvedd azt.

¹³Az Úr tegyen itéletet közöttem és közötted, és az Úr álljon boszút rajtad; de az én kezem ne legyen rajtad.

¹⁴Mint a régi közbeszédben is mondatik: Az istentelenektől származik az istentelenség; az én kezem azért ne legyen rajtad.

¹⁵Kit kergetsz? Izrael királya! kit kergetsz? egy holt ebet kergetsz és egy bolhát.

¹⁶Az Úr legyen itélő bíró, és tegyen itéletet közöttem és közötted; lássa, és vizsgálja meg ügyemet, és kezedből mentsen ki engem.

¹⁷Mikor pedig Dávid, így szólván Saulnak, elvégezte ezen beszédeket, mondá Saul: A te szavad-e ez, fiam, Dávid? És Saul fölemelé szavát és síra,

¹⁸és mondá Dávidnak: Te igazabb vagy, mint én; mert te velem jót cselekedtél, én pedig gonoszszal fizettem neked.

¹⁹És megmutattad ma, micsoda jót cselekedtél velem; mi módon adott engem az Úr kezedbe, és nem öltél meg engem;

²⁰mert kicsoda az, ki midőn ellenségére talál, őt jó úton bocsátja el? De az Úr fizessen neked hasonló jóval azért, a mit velem cselekedtél.

²¹És most mivel tudom, hogy bizonynyal országlani fogsz, és kezedben lesz Izrael országa:

²²esküdjél meg nekem az Úrra, hogy el nem törlöd utánam ivadékomat, el sem veszed nevemet atyám házából.

²³És Dávid megesküvék Saulnak. Saul tehát elméne házába; Dávid pedig és férfiai fölmenének bátorságosabb helyekre.