²Dávid pedig Nóbéba juta Akimelek paphoz, és elálmélkodék Akimelek azért, hogy oda jött Dávid. És mondá neki: Miért vagy egyedűl és senki sincs veled?

³És Dávid mondá Akimelek papnak: A király parancsola nekem egy dolgot, és mondá: Senki ne tudja azt, a miért tőlem küldettél, és a mi parancsokat neked adtam; azért szolgáimat is erre s erre a helyre igazítottam.

⁴Most tehát ha van valami kezednél, adj vagy öt kenyeret nekem, vagy a mit találsz.

⁵És a pap felelvén Dávidnak, mondá neki: Nincs közkenyér kezemnél, hanem csak a szent kenyér; tiszták-e a szolgák főképen az asszonyoktól?

⁶És felelé Dávid a papnak, és mondá neki: Bizonyára, ha az asszonyokról van szó, megtartóztattuk magunkat tegnap és tegnapelőttől, mikor kiindúltunk, és a legények edényei szentek voltak; s ámbár ez az út megfertőztetett, de az is megszenteltetik ma az edényekben.

⁷A pap tehát szentelt kenyeret ada neki; mert nem vala ott kenyér, hanem csak a kitett kenyerek, melyek az Úr színe elől elvitettek vala, hogy meleg kenyerek tétessenek ki.

⁸Vala pedig ott azon nap egy férfiú Saul szolgái közől az Úr hajlékában, Dóeg nevű idumei, Saulnak leghatalmasabb pásztora.

⁹És Dávid mondá Akimeleknek: Van-e itt kezednél dárda vagy kard? mert kardomat és fegyvereimet nem hoztam el magammal, mivel a király megbízása siettet vala.

¹⁰És mondá a pap: Ime itt van a filiszteus Góliát kardja, kit megvertél a terebint-völgyben, lepelbe takarva az efód mögött: ha azt el akarod vinni, vidd; mert itt nincs más azon kivűl. És mondá Dávid: Nincs más ahhoz hasonló, add azt nekem.

¹¹Fölkele tehát Dávid, és elfuta azon nap Saul szine elől; és méne Ákishoz, a geti királyhoz.

¹²És Ákis szolgái, midőn meglátták Dávidot, mondák: Vajjon nem ez-e Dávid, a földnek királya? nem ennek énekeltek-e seregenkint, mondván: Saul ezeret vert meg, és Dávid tízezeret?

¹³Dávid pedig szivére vette e beszédeket, és igen megijede Ákisnak, a geti királynak színétől.

¹⁴És elváltoztatá arczát előttök, és ide s tova dőlöng vala kezeik között; és az ajtó szárnyaiba ütközik vala, nyála lefolyván szakállára.

¹⁵És Ákis mondá szolgáinak: Láttátok, hogy ez ember bolond; miért hoztátok őt hozzám?

¹⁶Szűkölködünk-e bolondokban, mivel ezt behoztátok, hogy bolondoskodjék előttem? ez jön-e az én házamba?