¹Mivel tehát ilyen ígéretek birtokában vagyunk, szeretteim, tartsuk távol magunktól a test és lélek minden szennyét s tegyük teljessé megszentelésünket Isten félelmében.

²Értsetek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk.

³Nem rosszallásképpen mondom, hiszen az előbb megmondtam, hogy életre-halálra szívünkben vagytok.

⁴Nagy a bizalmam bennetek és szívesen dicsekszem
veletek. Vigasztalás tölt el, s minden bajom közt is túlárad bennem az öröm.

⁵Mikor ugyanis Makedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatás ért: kívül harcok, belül félelem.

⁶Ám Isten, a letörtek vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével.

⁷De nemcsak megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amelyben köztetek része volt. Elbeszélte ugyanis nekünk vágyódástokat, aggódástokat s értem való buzgólkodástokat, úgyhogy még jobban megörültem.

⁸Ha levelemmel meg is szomorítottalak titeket, nem bánom. De ha bántam volna is – mivel látom, hogy az a levél, rövid időre ugyan, de megszomorított titeket –,

⁹most mégis örülök, nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy a szomorúság megtéréstekre vezetett. Istennek tetsző módon szomorodtatok meg, s miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt.

¹⁰Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvösségre vezető megtérést hoz, amelyet senki sem bán meg; a világ szomorúsága viszont halálba visz.

¹¹Lám ebből a ti Istennek tetsző szomorúságtokból mekkora buzgalom fakadt, sőt mentegetőzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkező megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok.

¹²Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő s nem a sértett miatt tettem, hanem, hogy kinyilvánuljon értünk való buzgalmatok Isten előtt.

¹³Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunk során még nagyobb örömet szerzett Titusz öröme, mert lelkét mindnyájan földerítettétek.

¹⁴Ha előtte dicsekedve beszéltem rólatok, nem vallottam szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult.

¹⁵Ő pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, amellyel félve-rettegve fogadtátok.

¹⁶Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.