¹Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába.

²Azt mondja ugyanis:

„Kellő időben meghallgatlak,

s az üdvösség napján segítek rajtad.”

Nézzétek, itt a kellő idő! Itt az üdvösség napja!

Az Apostol áldozatos élete

³Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat,

⁴hanem mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája:

nagy türelemmel,

megpróbáltatásban, szükségben, szorongatott helyzetben,

⁵verést szenvedve, tömlöcben, zendülés közepette, fáradozásban, virrasztásban, böjtben,

⁶tisztaságban és tudásban,

béketűrésben és jóságban,

a Szentlélekben és őszinte szeretetben,

⁷igazmondásban és Isten erejében,

az igazság támadó és védő fegyverzetében,

⁸dicsőségben és megszégyenülésben,

gyalázatban és jó hírnévben,

mint csábítók, de mégis igazmondók,

⁹mint ismeretlenek, de mégis jól ismertek,

mint halálraszántak, de mégis élünk,

⁹mint összevertek, de belé nem haltak,

Intések és óvások

¹⁰mint szomorkodók, de mindig derűsek,

Intések és óvások

mint szűkölködők, de sokat gazdagítók,

Intések és óvások

mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan.

Óvás a pogány bűnöktől

¹¹Megnyílt az ajkunk és kitárult a szívünk felétek, korintusiak!

¹²Nem mi zárkóztunk el tőletek, ti nem nyitottátok ki szíveteket.

¹³Mint gyermekeimhez szólok: viszonozzátok hasonlóan és tárjátok ki ti is szíveteket!

¹⁴Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel. Mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy hogyan fér össze a világosság a sötétséggel?

¹⁵Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőknek a hitetlenekhez?

¹⁶Hogyan tűri meg Isten temploma a bálványokat? Hiszen ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja:

„Közöttük lakom és közöttük járok,

Istenük leszek, ők meg az én népem.

¹⁷Ezért távozzatok közülük,

s váljatok el tőlük, mondja az Úr,

s tisztátalant ne illessetek.

¹⁸Akkor fölkarollak titeket,

s atyátok leszek,

ti meg fiaim és leányaim lesztek,

mondja az Úr, a Mindenható.”