A küldetés nagysága.

Az apostoli küldetés jelentősége

¹Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk – mint némelyek – hozzátok szóló vagy tőletek eredő ajánlólevélre?

²Ti vagytok ajánlólevelünk, szívünkbe írva. Ismeri és olvassa azt minden ember,

³mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira.

⁴Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered.

⁵Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik.

⁶Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet.

⁷Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcába, arcának múló ragyogása miatt,

⁸hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata?

⁹Ha ugyanis már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet; mennyivel jobban bővelkedik dicsőségben a megigazulás szolgálata?

¹⁰Sőt, ami ott dicsőséges, ennek túláradó dicsőségéhez képest nem is dicsőséges.

¹¹Ha ugyanis már a mulandó olyan dicsőséges, mennyivel inkább lesz dicsőséges a maradandó!

Az apostoli bátorság.

¹²Mivel tehát ilyen a reményünk, teljes nyíltsággal szólunk,

¹³nem úgy mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét.

¹⁴Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig ugyanaz a lepel borítja az Ószövetséget, amikor olvassák, és rajta is marad, mivel csak Krisztusban tűnik el.

¹⁵Sőt mind a mai napig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre,

¹⁶de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel.

¹⁷Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

¹⁸Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét és e szemléletében fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által.