Az igazság hirdetése.

¹Mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatunk van, nem veszítjük el bátorságunkat.

²Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem élünk álnokságban és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem nyíltan hirdetjük az igazságot és ezzel rábízzuk magunkat minden ember lelkiismeretére Isten előtt.

³Ha evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek.

⁴Ezeknek a hitetleneknek e világ istene elvakította értelmüket, hogy ne ragyogjon számukra a Krisztusnak, Isten képmásának dicsőségéről szóló evangélium világossága.

⁵Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint Jézus kedvéért szolgátokat.

⁶Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon fény”, világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.

Isten ereje az emberi gyöngeségben.

⁷Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.

⁸Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk,

⁹üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk,

¹⁰testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.

¹¹Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.

¹²Bennünk tehát a halál működik, bennetek pedig az élet.

¹³Mivel pedig a hitnek ugyanaz a szelleme él bennünk, mint amiről írva van: „Hittem, azért szólaltam meg”, mi is hiszünk, s azért beszélünk.

¹⁴Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust föltámasztotta, Jézussal minket is föltámaszt és veletek együtt elébe állít.

¹⁵Mindez értetek történik. Minél bővebben árad ugyanis a kegyelem, annál bővebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsőségére.

¹⁶Ezért nem veszítjük el bátorságunkat, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul.

¹⁷Pillanatnyi, könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra.

¹⁸Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis ideig tartó, a láthatatlan viszont örök.