Mt 15,29-37 (Szent István Társulati Biblia)
29Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült.
30Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket.
31Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak; elámult, és dicsőítette Izrael Istenét.
32Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.”
33A tanítványok megjegyezték: „Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”
34Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét – felelték –, és néhány apró halunk.”
35Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.
36Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.
37Mindnyájan ettek, és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 15,29-37 (Káldi-Neovulgáta)
29Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai-tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült.
30Nagy tömeg jött oda hozzá: voltak velük sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket.
31A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét.
32Jézus pedig magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: „Megesik a szívem a tömegen, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.”
33A tanítványok ezt felelték neki: „Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?”
34Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét, és néhány apró halunk.”
35Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre.
36Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek.
37Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 15,29-37 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
29Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült.
30Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat, meg sok más beteget, és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit.
31Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét.
32Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.”
33A tanítványok erre megjegyezték: „Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?”
34Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk”, felelték.
35Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.
36Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek.
37Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 15,29-37 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
29Jézus azután távozott onnét, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült.
30Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket.
31A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.
32Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
32– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.
33Tanítványai így válaszoltak:
33– Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget?
34Jézus így szólt hozzájuk:
34– Hány kenyeretek van?
34– Hét, és néhány kis halunk – felelték.
35Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre,
36azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, hét tele kosárral.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 15,29-37 (Káldi Biblia)
29És elmenvén onnét Jézus, a galileai tenger mellé jöve, és fölmenvén a hegyre, ott ül vala.
30És nagy sereg járúla hozzája, némák, vakok, sánták, bénák, és sok egyéb lévén velök; és az ő lábai elé tevék azokat, és meggyógyítá őket,
31úgy, hogy a sereg csodálkozék, látván a némákat szólani, a sántákat járni, a vakokat látni; és dicsőiték Izrael Istenét.
32Jézus pedig összehíván tanítványait, mondá: Szánom a sereget, mert már harmadnapja vannak velem, és nincs mit enniök; és nem akarom étlen elbocsátani őket, hogy el ne fogyatkozzanak az úton.
33És mondák neki a tanítványok: Honnét veszünk e pusztában annyi kenyeret, hogy ily nagy sokaságot megelégítsünk?
34És mondá nekik Jézus: Hány kenyeretek vagyon? ők pedig felelék: Hét és egy kevés halacskánk.
35És parancsolá a seregnek, hogy telepedjék le a földre.
36És vévén a hét kenyeret és a halakat, és hálát adván, megszegé, és tanítványinak adá, a tanítványok pedig a népnek adák.
37És evének mindnyájan, és megelégedének. És a megmaradt hulladékokból szedének hét tele kosarat.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
