A farizeusok hagyománya.

¹Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték:

²„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.”

³Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?

⁴Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!

⁵Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék –

⁶nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.

⁷Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás:

⁸Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.

⁹Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs.”

¹⁰Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide és értsétek meg!

¹¹Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.”

¹²Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: „Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?”

¹³Így válaszolt nekik: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.

¹⁴Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.”

¹⁵Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!”

¹⁶„Még mindig nem értitek ti sem? – kérdezte.

¹⁷Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre?

¹⁸Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.

¹⁹A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

²⁰Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”

A kánaáni asszony.

²¹Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza.

²²Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.”

²³De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.”

²⁴Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”

²⁵Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!”

²⁶De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.”

²⁷Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.”

²⁸Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.

Betegek gyógyítása.

²⁹Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült.

³⁰Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket.

³¹Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak; elámult és dicsőítette Izrael Istenét.

A második kenyérszaporítás.

³²Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.”

³³A tanítványok megjegyezték: „Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”

³⁴Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét – felelték –, és néhány apró halunk.”

³⁵Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.

³⁶Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.

³⁷Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.

³⁸Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.

³⁹Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.

⁴⁰A farizeusok hagyománya.Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték:

⁴¹„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.”

⁴²Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?

⁴³Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!

⁴⁴Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék,

⁴⁵nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.

⁴⁶Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás:

⁴⁷Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.

⁴⁸Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs.”

⁴⁹Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide, és értsétek meg!

⁵⁰Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.”

⁵¹Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: „Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?”

⁵²Így válaszolt nekik: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.

⁵³Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.”

⁵⁴Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!”

⁵⁵„Még mindig nem értitek ti sem? – kérdezte.

⁵⁶Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre?

⁵⁷Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.

⁵⁸A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

⁵⁹Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”

⁶⁰A kánaáni asszony.Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza.

⁶¹Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony, és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.”

⁶²De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.”

⁶³Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”

⁶⁴Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!”

⁶⁵De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.”

⁶⁶Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.”

⁶⁷Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.

⁶⁸Betegek gyógyítása.Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült.

⁶⁹Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket.

⁷⁰Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak; elámult, és dicsőítette Izrael Istenét.

⁷¹A második kenyérszaporítás.Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.”

⁷²A tanítványok megjegyezték: „Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”

⁷³Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét – felelték –, és néhány apró halunk.”

⁷⁴Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.

⁷⁵Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.

⁷⁶Mindnyájan ettek, és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.

⁷⁷Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.

⁷⁸Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.