Keresztelő János halála.

¹Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét.

²„Ez Keresztelő János – mondta szolgáinak –, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő.”

³Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt.

⁴János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd!”

⁵Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották.

⁶Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek.

⁷Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.

⁸Az – minthogy anyja előre kitanította – így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!”

⁹A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda.

¹⁰Lefejeztette hát Jánost a börtönben.

¹¹Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának.

¹²Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás.

¹³A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból.

¹⁴Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket.

¹⁵Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!”

¹⁶Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!”

¹⁷„Csak öt kenyerünk van és két halunk” – felelték.

¹⁸„Hozzátok ide!” – mondta,

¹⁹s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek.

²⁰Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek.

²¹Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár.

²²Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet.

²³Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában.

²⁴A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.

²⁵Éjszaka, a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük.

²⁶Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak:

²⁷Jézus azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”

²⁸Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!”

²⁹„Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.

³⁰Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!”

³¹Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?”

³²Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült.

³³Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!”

Gyógyítások Genezáret földjén.

³⁴Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot.

³⁵Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket

,

³⁶és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.