¹Akkor Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz, és ezt mondták:

²– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.

³Így válaszolt nekik:
– Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát?

⁴Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat! és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék!

⁵Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának:
»Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«,

⁶azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját.” Így hagyományotok nevében érvénytelenné tettétek Isten igéjét.

⁷Képmutatók, szépen prófétált rólatok Izajás:

⁸Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.

⁹Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések.

¹⁰Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Halljátok, és értsétek meg!

¹¹Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.

¹²Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle:
– Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak szavaid hallatán?

¹³Így válaszolt:
– Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.

¹⁴Ne foglalkozzatok velük! Világtalan vakvezetők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.

¹⁵Péter ezt mondta neki:
– Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!

¹⁶Ezt mondta:
– Még mindig értetlenek vagytok ti is?

¹⁷Nem értitek, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?

¹⁸Ami azonban a szájból kijön, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.

¹⁹Mert a szívből származik minden gonosz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúskodás és istenkáromlás.

²⁰Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná.

²¹Jézus azután elment onnét, és visszavonult Tirusz és Szidón vidékére.

²²Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni:
– Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek!

²³Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték:
– Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!

²⁴Így felelt:
– Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek.

²⁵Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta:
– Uram, segíts rajtam!

²⁶Erre így válaszolt:
– Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni.

²⁷Az asszony ezt mondta:
– Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.

²⁸Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!
És még abban az órában meggyógyult a lánya.

²⁹Jézus azután távozott onnét, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült.

³⁰Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket.

³¹A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.

³²Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.

³³Tanítványai így válaszoltak:
– Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget?

³⁴Jézus így szólt hozzájuk:
– Hány kenyeretek van?
– Hét, és néhány kis halunk – felelték.

³⁵Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre,

³⁶azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.

³⁷Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, hét tele kosárral.

³⁸Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett.

³⁹Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.