Az igazságtalan bíró.

1Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.

2Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott.

3Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

4Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok,

5de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön.”

6Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró?

7Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket?

8Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

A farizeus és a vámos.

9Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta:

10„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.

11A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is.

12Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. –

13A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! –

14Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”

Jézus és a gyerekek.

15Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket.

16Jézus azonban odahívta őket. „Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

17Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.”

A gazdag ember.

18Egy előkelő ember megkérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?”

19Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.

20Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.”

21Az kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”

22Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.”

23Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

A gazdagság veszedelme.

24Amikor Jézus ezt látta, így szólt: „Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába!

25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”

26Erre hallgatói megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?”

27Ezt felelte: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.”

A lemondás jutalma.

28Most megszólalt Péter: „Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged.”

29Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,

30hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet.”

A szenvedés harmadszori megjövendölése.

31Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek.

32Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik.

33Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad.”

34Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.

A jerikói vak.

35Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett.

36Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt.

37Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra.

38Erre elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

39Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

40Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte:

41„Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Azt válaszolta: „Uram, hogy lássak!”

42Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.”

43Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.