Zakeus.

¹Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta.

²Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje.

³Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt.

⁴Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.

⁵Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.”

⁶Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta.

⁷Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni.

⁸Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.”

⁹Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.

¹⁰Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

Példabeszéd a minákról.

¹¹Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak:

¹²„Egy főember – kezdte – messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen.

¹³Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek.

¹⁴Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen.

¹⁵Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta.

¹⁶Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott.

¹⁷Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.

¹⁸Jött a második is: Uram – mondta –, minád öt minát jövedelmezett.

¹⁹Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek.

²⁰Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam,

²¹féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. –

²²A magad szájából ítéllek meg – mondta neki –, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem.

²³Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza?

²⁴Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott.

²⁵Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. –

²⁶Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van.

²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”

IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN

Ünnepélyes bevonulás Jeruzsálembe.

²⁸Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé.

²⁹Amikor Betfagé és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát

³⁰ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.

³¹Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? –, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.”

³²A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik.

³³Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?”

³⁴„Szüksége van rá az Úrnak” – válaszolták,

³⁵és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.

³⁶Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte.

³⁷Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt:

³⁸„Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!”

³⁹A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!”

⁴⁰„Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

Jézus megsiratja Jeruzsálemet.

⁴¹Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta.

⁴²„Bárcsak te is felismernéd – mondta – legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől.

⁴³Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol.

⁴⁴Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

A kereskedők kiűzése a templomból.

⁴⁵Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket.

⁴⁶„Írva van – mondta nekik –: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”

⁴⁷Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek,

⁴⁸de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.