Jézus tanítói hatalma.
1Egy nap, amikor a népet tanította a templomban s az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok, írástudók és a nép vénei,
2és megkérdezték: „Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?”
3Így felelt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem:
4János keresztsége az égből való volt, vagy emberektől származott?”
5Erre tanakodni kezdtek maguk közt: „Ha azt mondjuk: Az égből –, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?
6Ha meg azt mondjuk: Az emberektől –, megkövez minket az egész nép, mert meggyőződése, hogy János próféta.”
7Ezért azt válaszolták neki, hogy nem tudják, honnét való.
8Jézus erre így felelt nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”
A gyilkos szőlőművesek.
9Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és hosszabb időre elment idegenbe.
10Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a rá eső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették.
11Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták.
12Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták.
13Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.
14A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. –
15Kidobták hát a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura?
16Hazajön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.” Ezt hallva tiltakoztak: „Isten mentsen tőle!”
17Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: „Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett?
18Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.”
19Az írástudók és a főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.
Az adópénz.
20Szemmel tartották és cselvetőket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tettették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
21„Mester – kezdték –, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját.
22Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?”
23De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik:
24„Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” „A császáré” – válaszolták.
25„Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” – mondta nekik.
26Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy így felelt, elhallgattak.
A feltámadás kérdése.
27Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás,
28és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
29Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
30Az asszonyt elvette a második,
31aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána.
32Végül az asszony is meghalt.
33A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
34Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek.
35Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez.
36Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.
37Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.
38Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.”
39Némely írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.”
40Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.
A Messiás Dávid fia.
41Most ő kérdezte tőlük: „Miért mondják, hogy Krisztus Dávid fia?
42Hisz Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Ezt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra,
43s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.
44Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?”
Az írástudók bűnei.
45Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz:
46„Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket,
47felfalják az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk.”