III. A MÁSODIK ÜNNEP JERUZSÁLEMBEN

Gyógyítás a Beteszda-fürdőnél.

¹Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe.

²Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt,

³nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon.

⁴Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.]

⁵De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett.

⁶Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?”

⁷„Uram – válaszolta a beteg –, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem.”

⁸Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!”

⁹Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.

¹⁰Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat.”

¹¹Így felelt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!”

¹²Erre megkérdezték tőle: „Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!”

¹³A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét.

¹⁴Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: „Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen.”

¹⁵Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.

¹⁶A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított.

¹⁷Jézus azonban azt mondta nekik: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.”

¹⁸Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.

A Fiú.

¹⁹De Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is.

²⁰Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.

²¹Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

²²Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,

²³hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.

²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.

²⁵Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.

²⁶Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,

²⁷s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia.

²⁸Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek.

²⁹Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.

³⁰Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.

³¹Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom.

³²De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz.

³³Jánoshoz fordultatok, s ő tanúságot tett az igazságról.

³⁴Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.

³⁵(János) égő és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni.

³⁶De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött.

³⁷Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok,

³⁸s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött.

³⁹Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak,

⁴⁰mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

⁴¹Dicsőítést nem fogadok el az emberektől.

⁴²Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete.

⁴³Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok.

⁴⁴Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?

⁴⁵Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek.

⁴⁶Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt.

⁴⁷De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?”