Jézus és a szamáriai asszony.

¹Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –

²noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –,

³elhagyta Júdeát és visszatért Galileába,

⁴így keresztül kellett mennie Szamárián.

⁵Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.

⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő.

⁷Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!”

⁸Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.

⁹A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.]

¹⁰Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”

¹¹„Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet?

¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?”

¹³Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik.

¹⁴De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

¹⁵Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.”

¹⁶Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!”

¹⁷„Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed,

¹⁸mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.”

¹⁹„Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy.

²⁰Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.”

²¹„Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.

²²Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered.

²³De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.

²⁴Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”

²⁵Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.”

²⁶Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

²⁷Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?”

²⁸Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek:

²⁹„Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?”

³⁰Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá.

³¹Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél!”

³²De ő azt felelte: „Van eledelem, csak nem tudtok róla.”

³³A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: „Csak nem hozott neki valaki enni?”

³⁴Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

³⁵Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra.

³⁶Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat.

³⁷Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat.

³⁸Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele.”

³⁹Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.”

⁴⁰Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.

⁴¹S az ő szavát hallva még többen hittek benne.

⁴²Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása.

⁴³A két nap elteltével folytatta útját Galilea felé.

⁴⁴Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete.

⁴⁵Mégis, amikor Galileába ért, a galileaiak szívesen fogadták, mert mind látták, amit az ünnep alkalmával Jeruzsálemben tett, hisz ott voltak az ünnepen.

⁴⁶Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.

⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt.

⁴⁸Jézus azonban így szólt: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”

⁴⁹De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: „Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!”

⁵⁰Jézus megnyugtatta: „Menj csak, él a fiad!” Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza.

⁵¹Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia.

⁵²Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. „Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz” – felelték.

⁵³Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: „Él a fiad.” És hívő lett egész házanépével egyetemben.

⁵⁴Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.