Jézus és Nikodémus.

¹Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos.

²Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.”

³Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.”

⁴Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?”

⁵Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.

⁶Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.

⁷Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.

⁸A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.”

⁹„Hogyan lehetséges ez?” – kérdezte Nikodémus.

¹⁰Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem érted?

¹¹Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket.

¹²Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?

¹³Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).

¹⁴Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is,

¹⁵hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

¹⁶Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

¹⁷Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.

¹⁸Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.

¹⁹Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.

²⁰Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei.

²¹Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”

II. SZAMÁRIÁBAN ÉS GALILEÁBAN

Keresztelő János tanúságtétele.

²²Jézus ezután Júdea földjére ment a tanítványaival, ott maradt velük és keresztelt.

²³János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek mentek és megkeresztelkedtek.

²⁴János akkor még nem volt börtönben.

²⁵János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról.

²⁶Elmentek Jánoshoz, és azt mondták: „Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá.”

²⁷János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta.

²⁸Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára.

²⁹A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.

³⁰Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.

³¹Aki felülről jön, az mindenkinek fölötte van. Aki a földről való, az földies és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jött,

³²azt tanúsítja, amit látott és hallott, de tanúságát nem fogadja el senki.

³³Ám aki elfogadja tanúságát, bizonyítja, hogy Isten igazmondó.

³⁴Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti, mert hisz (Isten) nem méri szűken a Lelket, amikor adja.

³⁵Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe adott.

³⁶Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá.”