IV. AZ ÉLET KENYERE

A kenyérszaporítás.

1Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván.

2Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket.

3Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival.

4Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

5Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”

6Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni.

7„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” – felelte Fülöp.

8Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt:

9„Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?”

10Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren.

11Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.

12Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.”

13Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.

14Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.”

15Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.

Jézus a vízen jár.

16Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz,

17bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk.

18Erős szél támadt, s a tó háborgott.

19Amikor már eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Megijedtek.

20De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!”

21Föl akarták venni a bárkába, ám a bárka nyomban partot ért ott, ahová tartottak.

Beszéd az élet kenyeréről.

22Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el.

23Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették.

24Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust.

25Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, hogy kerültél ide?”

26„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.

27De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.”

28Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?”

29„Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

30De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni?

31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”

32Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.

33Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.”

34Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!”

35„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.

36De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek.

37Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.

38Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.

39Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.

40Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.”

41A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.”

42Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?”

43Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között.

44Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.

45Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.

46Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.

47Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.

48Én vagyok az élet kenyere.

49Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.

50Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.

51Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”

52Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?”

53Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.

54De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.

55A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.

56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.

57Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.

58Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.”

59Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.

60Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd. Ki hallgatja?”

61Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Botránkoztok rajta?

62Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt!

63A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,

64de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.

65Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.”

Péter hitvallása.

66Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.

67Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?”

68Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.

69Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

70Jézus így válaszolt: „Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög.”

71Júdást értette rajta, az iskarióti Simon fiát. Mert ő lett az árulója, egy a tizenkettő közül.