1Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak mindenféle betegséget és bajt.
2Ez a tizenkét apostol neve: az első a Péternek nevezett Simon és testvére, András; Jakab, Zebedeus fia, és testvére, János;
3Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Tádé,
4Simon, a zelóta, és a Karióti Júdás, aki elárulta.
5Ezt a tizenkettőt küldte szét Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik:
– A pogányokhoz vezető útra ne térjetek, a szamaritánusok városába ne menjetek,
6inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz!
7Amerre jártok, hirdessétek: „Közel van a mennyek országa!”
8Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
9Ne vigyetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben,
10se tarisznyát az útra, se két inget, se sarut, se botot, mert méltó a munkás a kenyerére!
11Ha pedig bementek egy városba vagy faluba, érdeklődjetek, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek!
12Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét,
13és ha méltó rá a ház, szálljon rá békességetek, ha meg nem méltó, békességetek szálljon vissza rátok!
14Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgat szavatokra, akkor menjetek ki abból a házból vagy városból, és még a port is rázzátok le lábatokról!
15Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
16Íme, én úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát ravaszak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok!
17Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak benneteket!
18Helytartók és királyok elé visznek titeket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.
19Amikor átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy mit és hogyan mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
20Ugyanis nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.
21Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét. Gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket.
22Mindenki gyűlöl majd titeket a nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
23Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia.
24A tanítvány nem följebb való a mesternél, sem a rabszolga az uránál.
25Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Beelzebubnak nevezték, mennyivel inkább házanépét?
26Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
27Amit a sötétségben mondok nektek, mondjátok el a világosságban! Amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről!
28Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.
29Ugye a verébnek párja egy fillér? Mégsem esik le a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül?
30Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva.
31Ne féljetek hát! Sok verébnél értékesebbek vagytok.
32Mindazt, aki majd megvall engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.
33De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt.
34Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot.
35Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, a menyet anyósával.
36Saját házanépe lesz az ember ellensége.
37Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám.
38Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
39Aki megtalálja életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem életét, megtalálja azt.
40Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.
41Aki befogad egy prófétát azért, mert próféta, prófétának járó jutalmat kap. Aki befogad egy igaz embert azért, mert igaz ember, igaz embernek járó jutalmat kap.
42Aki pedig egynek e kicsinyek közül azért, mert tanítvány, csak egyetlen pohár friss vizet ad: bizony, mondom nektek, semmiképpen sem marad el jutalma.