¹Bárkával átkelt a másik partra, és elment a maga városába.

²És íme, egy ágyon fekvő bénát vittek hozzá. Hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
– Bízzál, fiam, bocsánatot nyertek bűneid!

³Ekkor néhány írástudó így szólt magában:
– Ez Istent káromolja.

⁴Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta:
– Miért gondoltok gonoszat szívetekben?

⁵Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid!” –, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj!?”

⁶Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön, kelj fel – így szólt ekkor a bénához –, fogd az ágyadat, és menj haza!

⁷Az felkelt, és hazament.

⁸Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket. Dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

⁹Amikor Jézus továbbment onnét, meglátott egy embert, aki a vámnál ült, és akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt, és követte.

¹⁰Amikor a házban asztalhoz telepedett, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és tanítványaival együtt.

¹¹Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak:
– Miért eszik mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel?

¹²Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

¹³Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot! Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.

¹⁴Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték:
– Miért van az, hogy mi és a farizeusok [sokat] böjtölünk, tanítványaid pedig nem böjtölnek?

¹⁵Jézus ezt mondta nekik:
– Gyászolhat a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény. Akkor majd böjtölnek.

¹⁶Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad.

¹⁷Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped, a bor is kiömlik, s a tömlő is odavan; hanem az újbort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.

¹⁸Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró jött hozzá, leborult előtte, és így szólt: „Most halt meg a lányom, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.”

¹⁹Jézus felkelt, és tanítványaival együtt követte.

²⁰És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odaférkőzve megérintette ruhája szegélyét.

²¹Ezt gondolta ugyanis: „Ha csak megérintem a ruháját, meggyógyulok.”

²²De Jézus megfordult, és amikor meglátta, így szólt: „Bízzál, lányom, hited megszabadított téged.” Attól az órától fogva az asszony egészséges volt.

²³Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot,

²⁴így szólt: „Menjetek innét, mert a kislány nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették.

²⁵Amikor aztán kiküldték a sokaságot, bement, megfogta a kezét, és a kislány felkelt.

²⁶Ennek híre ment szerte a vidéken.

²⁷Amikor Jézus továbbment onnét, két vak a nyomába szegődött, és így kiáltoztak:
– Dávid fia, könyörülj rajtunk!

²⁸Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük:
– Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték:
– Igen, Uram!

²⁹Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta:
– Legyen hitetek szerint!

³⁰Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt:
– Vigyázzatok, meg ne tudja senki!

³¹De azok elmentek, és hírét vitték szerte a vidéken.

³²Amikor ezek mentek kifelé, íme, egy megszállott némát vittek hozzá.

³³Miután kiűzte belőle a démont, a néma megszólalt, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: „Ilyen még soha nem történt Izraelben!”

³⁴A farizeusok viszont így beszéltek: „A démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.”

³⁵Jézus bejárt minden várost és falut, tanított zsinagógáikban és hirdette a mennyek országának örömhírét, s meggyógyított mindenféle betegséget és bajt.

³⁶Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok.

³⁷Ekkor így szólt tanítványaihoz:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.

³⁸Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba!”