¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte.

²Íme, odament egy leprás, leborult előtte, és így szólt:

– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.

³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és ezt mondta:

– Akarom. Tisztulj meg!

És azonnal megtisztult a leprától.

⁴Ekkor ezt mondta neki Jézus:

– Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra.

⁵Amikor Kafarnaumba ért, odament hozzá egy százados, és kérte:

⁶– Uram, a szolgám bénán fekszik otthon szörnyű kínok között.

⁷Így szólt hozzá:

– Jövök, és meggyógyítom.

⁸De a százados így felelt:

– Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám!

⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak:

„Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak:

„Tedd meg ezt!” –, és megteszi.

¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték:

– Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben.

¹¹Mondom nektek, sokan jönnek keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában;

¹²Isten országának örökösei viszont kivettetnek a külső sötétségre. Ott pedig sírás és fogcsikorgatás lesz.

¹³A századosnak pedig ezt mondta Jézus:

– Menj, és legyen neked hited szerint!

A szolga még abban az órában meggyógyult.

¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik.

¹⁵Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki.

¹⁶Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított,

¹⁷hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta.

¹⁸A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra.

¹⁹Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki:

– Mester, követlek téged, ahová csak mégy.

²⁰Így felelt neki Jézus:

– A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.

²¹Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki:

– Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!

²²De Jézus így felelt:

– Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat!

²³Amikor beszállt a bárkába, tanítványai követték.

²⁴És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt.

²⁵Odajöttek és felkeltették:

– Uram, ments meg, elveszünk!

²⁶Így felelt nekik:

– Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek?

Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett.

²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak:

– Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?

²⁸Amikor a túlpartra ért, a gadaraiak földjére, két megszállott jött feléje a sírboltokból. Olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem járhatott azon az úton.

²⁹Hirtelen felkiáltottak:

– Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?

³⁰Tőlük távolabb egy nagy disznócsorda legelészett.

³¹A démonok így kérlelték:

– Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába!

³²Ezt mondta nekik:

– Menjetek!

Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe.

³³A pásztorok elfutottak. Bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt.

³⁴Erre az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.