1Ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember.

2Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

3Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek:
– Állj ide középre!

4Hozzájuk pedig így szólt:
– Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?
De azok hallgattak.

5Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és bánkódva szívük keménysége miatt így szólt az emberhez:
– Nyújtsd ki a kezedet!
Erre kinyújtotta és gyógyult volt a keze.

6A farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

7Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság [követte] Galileából és Júdeából

8és Jeruzsálemből. Sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tirusz és Szidón környékéről is nagy sokaság jött hozzá, amikor hallottak arról, mi mindent vitt véghez.

9Jézus pedig azt mondta tanítványainak, hogy legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.

10Sokakat meggyógyított ugyanis, úgyhogy akit valami baj gyötört, megrohanta, hogy megérinthesse.

11A tisztátalan lelkek pedig, amikor csak meglátták, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!”

12Ő viszont erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.

13Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart. Azok pedig odamentek hozzá.

14Tizenkettőt [akiket apostoloknak nevezett] választott ki arra, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket, hogy hirdessék az igét,

15és hogy hatalmuk legyen kiűzni az ördögöket:

16[Kiválasztotta a Tizenkettőt:] Simont, akinek a Péter nevet adta,

17Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanergesz nevet adta, ami azt jelenti, „mennydörgés fiai”;

18továbbá, Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Tádét és Simont, a Zelótát, és

19a Karióti Júdást, aki aztán elárulta.

20Azután hazament, és ismét sokaság gyűlt össze, úgyhogy még enni sem tudtak.

21Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mivel azt mondták: „Megháborodott.”

22Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Beelzebub van benne”, és „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket”.

23Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk:
– Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?

24Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország;

25és ha egy ház hasonlik meg önmagával, az a ház sem maradhat meg.

26Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van.

27De senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát.

28Bizony, mondom nektek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást mondanak is,

29de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.

30Azt terjesztették ugyanis: „Tisztátalan lélek van benne.”

31Megérkeztek anyja és testvérei, és kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták.

32Körülötte pedig sokaság ült. És szóltak neki:
– Íme, anyád, a fivéreid [és nővéreid] odakint vannak, és téged keresnek!

33De ő így válaszol nekik:
– Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?

34Végignézve a körülötte ülőkön így szólt:
– Íme, az én anyám és az én testvéreim.

35[Mert] aki megteszi Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.