¹Így szólt tanítványaihoz:
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!

²Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül.

³Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki!

⁴És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!

⁵Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!

⁶Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.

⁷Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”?

⁸Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”?

⁹Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak?

¹⁰Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”

¹¹Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át.

¹²Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol,

¹³és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

¹⁴Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak.

¹⁵Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.

¹⁶Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt.

¹⁷Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc?

¹⁸Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
–

¹⁹Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!

²⁰Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember.

²¹Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!

²²A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.

²³Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána!

²⁴Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján.

²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti.

²⁶Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is.

²⁷Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított.

²⁸Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek;

²⁹de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított.

³⁰Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

³¹Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza!

³²Gondoljatok Lót feleségére!

³³Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt.

³⁴Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják.

³⁵Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [

³⁶[]

³⁷– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.