¹Majd szólt tanítványaihoz is:
– Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát.

²Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!”

³Erre a sáfár így gondolkodott magában:
„Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.

⁴Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogad a házába.”

⁵Egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől:
„Mennyivel tartozol uramnak?”

⁶Az így felelt: „Száz kanna olajjal.” Erre azt mondta neki: „Itt van az adósleveled, ülj le gyorsan, és írj ötvenet!”

⁷Azután a másiknak azt mondta: „Te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz mérő búzával.” Erre így szólt hozzá: „Itt van az adósleveled, írj nyolcvanat!”

⁸Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai.

⁹Mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!

¹⁰Aki a legkisebb dologban megbízható, megbízható a nagyban is, és aki a legkisebb dologban hamis, az hamis a nagyban is.

¹¹Ha tehát a hamis mammonnal nem voltatok megbízhatók, ki bíz rátok igaz értéket?

¹²És ha a máséval nem voltatok megbízhatók, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?

¹³Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

¹⁴Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták.

¹⁵Ezt mondta nekik:
– Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.

¹⁶A Törvény és a próféták Jánosig. Azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével be akar oda jutni.

¹⁷Hamarabb elmúlik ég és föld, mint hogy a Törvényből egyetlen vessző is elveszne.

¹⁸Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.

¹⁹Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.

²⁰Egy Lázár nevű, fekélyekkel tele koldus ott feküdt a kapuja előtt.

²¹Szívesen jóllakott volna azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeit.

²²Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.

²³Amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt.

²⁴Ekkor felkiáltott: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!”

²⁵De Ábrahám így válaszolt: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat! Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl.

²⁶Ezenfelül közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.”

²⁷Ő pedig így szólt: „Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt atyám házához!

²⁸Ugyanis van öt testvérem. Figyelmeztesse őket, nehogy ők is idekerüljenek a gyötrelem helyére!”

²⁹Ábrahám így válaszolt: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!”

³⁰De az erre ezt mondta: „Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, akkor majd megtérnek.”

³¹Erre ezt felelte neki: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”