Az apostolok szétküldése.

1Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására.

2Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.

3Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen.

4Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok.

5De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük.”

6Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.

Heródes nyugtalansága.

7Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: „János támadt föl halottaiból.”

8Mások pedig: „Illés jelent meg.” Ismét mások: „A régi próféták közül támadt föl valamelyik.”

9Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.

A csodálatos kenyérszaporítás.

10Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek.

11De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat.

12A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk.”

13Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni.” „Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek.”

14Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével.”

15Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan.

16Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.

17Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.

Péter vallomása.

18Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?”

19Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül.” Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?”

20(Simon) Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.”

21Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják.

Jézus megjövendöli szenvedését.

22Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.”

Jézus követése.

23Máskor így szólt a néphez: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem.

24Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt.

25Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved.

26Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében.

27Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát.”

Urunk színeváltozása.

28E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni.

29Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott.

30Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.

31Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie.

32Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét és a mellette álló két férfit.

33Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”

34Nem tudta ugyanis, mit mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak.

35A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt.

36Ők azokban a napokban hallgattak és senkinek sem szóltak arról, amit láttak.

Az ördögtől megszállt fiú.

37Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük.

38Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: „Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem!

39Időnként gonosz lélek szállja meg és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája.

40Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.”

41Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút.”

42Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán.

Jézus ismét megjövendöli szenvedését.

43Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz:

44„Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie.”

45De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott.

A tanítványok versengése.

46Felvetődött köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük.

47Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta

48és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.”

49János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk.”

Jézus követése és a tanítványok

50Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.”

A barátságtalan szamaritánusok.

51Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.

52Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.

53De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé.

54Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: „Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?”

55De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. („Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek.

56Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.”) Ezután más faluba mentek.

Jézus követésének feltételei.

57Útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhova mégy.”

58Jézus azonban figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.”

59Egy másikat fölszólított: „Kövess engem.” „Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat.”

60„Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát.”

61Egy harmadik megszólította: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól.”

62Jézus így válaszolt: „Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára.”