Asszonyok Jézus kíséretében.

¹Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát.

²Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akit gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki,

³Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Példabeszéd a magvetőről.

⁴Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik:

⁵„Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és az égi madarak fölcsipegették.

⁶Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.

⁷Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal együtt felnőttek és elnyomták azokat.

⁸A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” E szavak után így kiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”

A példabeszéd magyarázata.

⁹Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme.

¹⁰Így válaszolt:
„Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben:
Nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek.

¹¹A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje.

¹²Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek.

¹³A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.

¹⁴A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak és termést nem hoznak.

¹⁵A jó földbe esők végül azok, akik jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét és termést is hoznak állhatatosságban.

A példabeszéd célja.

¹⁶Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje, vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát.

¹⁷Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna: titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék és nyilvánvalóvá ne lenne.

¹⁸Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol.”

Ki tartozik igazán Jézushoz?

¹⁹Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá.

²⁰Jelentették neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak.”

²¹Ő azonban így válaszolt: „Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik.”

A vihar lecsendesítése.

²²Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. „Menjünk át a tó túlsó partjára”, mondta nekik. Elindultak.

²³Miközben hajóztak, ő elaludt. Hirtelen heves szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már-már elborították őket, s életveszélyben forogtak.

²⁴Kiabálásukkal fölébresztették: „Mester, Mester, elveszünk!” Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden elcsöndesedett és elnyugodott.

²⁵Akkor hozzájuk fordult: „Hol a ti hitetek?” Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: „Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?”

A gerázai megszállott.

²⁶Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik.

²⁷Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban.

²⁸Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: „Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!”

²⁹Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta.

³⁰Jézus tehát megkérdezte: „Mi a neved?” „Légió” – felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva.

³¹Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba.

³²Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek.

³³Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt.

³⁴A történtek láttára a kondások elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra.

³⁵Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el őket.

³⁶A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt.

³⁷Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen.

³⁸A férfi, akiből az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. De Jézus elbocsátotta.

³⁹„Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot művelt veled az Isten.” Ő el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus.

Jairus leánya.

⁴⁰Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan.

⁴¹Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába,

⁴²mert egyetlen,
tizenkét éves leánya halálán volt.
Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg.

⁴³Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani.

⁴⁴Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése.

⁴⁵„Ki érintett meg?” – kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)”

⁴⁶De Jézus megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.”

⁴⁷Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban.

⁴⁸„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével.”

⁴⁹Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!”

⁵⁰Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.”

⁵¹Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját.

⁵²Sírt és jajgatott ott mindenki. „Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.”

⁵³Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

⁵⁴De ő megfogta kezét és rákiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt.

⁵⁵Meghagyta, hogy adjanak neki enni.

⁵⁶Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.