Az apostolok szétküldése.

¹Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására.

²Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.

³Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen.

⁴Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok.

⁵De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük.”

⁶Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.

Heródes nyugtalansága.

⁷Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: „János támadt föl halottaiból.”

⁸Mások pedig: „Illés jelent meg.” Ismét mások: „A régi próféták közül támadt föl valamelyik.”

⁹Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.

A csodálatos kenyérszaporítás.

¹⁰Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek.

¹¹De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat.

¹²A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk.”

¹³Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni.” „Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek.”

¹⁴Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével.”

¹⁵Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan.

¹⁶Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.

¹⁷Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.

Péter vallomása.

¹⁸Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?”

¹⁹Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül.” Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?”

²⁰(Simon) Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.”

²¹Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják.

Jézus megjövendöli szenvedését.

²²Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.”

Jézus követése.

²³Máskor így szólt a néphez: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem.

²⁴Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt.

²⁵Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved.

²⁶Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében.

²⁷Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát.”

Urunk színeváltozása.

²⁸E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni.

²⁹Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott.

³⁰Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.

³¹Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie.

³²Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét és a mellette álló két férfit.

³³Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”

³⁴Nem tudta ugyanis, mit mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak.

³⁵A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt.

³⁶Ők azokban a napokban hallgattak és senkinek sem szóltak arról, amit láttak.

Az ördögtől megszállt fiú.

³⁷Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük.

³⁸Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: „Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem!

³⁹Időnként gonosz lélek szállja meg és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája.

⁴⁰Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.”

⁴¹Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút.”

⁴²Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán.

Jézus ismét megjövendöli szenvedését.

⁴³Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz:

⁴⁴„Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie.”

⁴⁵De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott.

A tanítványok versengése.

⁴⁶Felvetődött köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük.

⁴⁷Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta

⁴⁸és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.”

⁴⁹János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk.”

Jézus követése és a tanítványok

⁵⁰Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.”

A barátságtalan szamaritánusok.

⁵¹Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.

⁵²Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.

⁵³De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé.

⁵⁴Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: „Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?”

⁵⁵De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. („Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek.

⁵⁶Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.”) Ezután más faluba mentek.

Jézus követésének feltételei.

⁵⁷Útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhova mégy.”

⁵⁸Jézus azonban figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.”

⁵⁹Egy másikat fölszólított: „Kövess engem.” „Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat.”

⁶⁰„Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát.”

⁶¹Egy harmadik megszólította: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól.”

⁶²Jézus így válaszolt: „Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára.”