A hetvenkét tanítvány szétküldése.

¹Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenkint maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült.

²Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.

³Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

⁴Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek.

⁵Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak!

⁶Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok.

⁷Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra.

⁸Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek.

⁹Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa.

¹⁰Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok:

¹¹még a port is lerázzuk rátok, amely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa.

¹²Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak.

A megátalkodott városok.

¹³Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.

¹⁴Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek.

¹⁵És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz.

¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”

A tanítványok visszatérése.

¹⁷A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: „Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.”

¹⁸Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből.

¹⁹Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek.

²⁰Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben.”

Jézus hálaadása.

²¹Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt:
„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.
Igen Atyám, így tetszett neked.

²²Mindent átadott nekem Atyám:
senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya,
és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.”

²³Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: „Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok.

²⁴Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Az irgalmas szamaritánus.

²⁵Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. „Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?”

²⁶Ő megkérdezte: „Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?”

²⁷Az így válaszolt: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.”

²⁸„Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így és élni fogsz.”

²⁹Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?”

³⁰Erre Jézus vette át a szót: „Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták.

³¹Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment.

³²Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette.

³³Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve.

³⁴Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte és gondját viselte.

³⁵Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek.

³⁶Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?”

³⁷„Aki irgalmasságot cselekedett vele” – felelte az. Jézus így szólt hozzá: „Menj és tégy hasonlóképpen.”

Mária és Márta.

³⁸Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony házába fogadta őt.

³⁹Ennek nővére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait.

⁴⁰Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen.”

⁴¹Az Úr azonban így felelt: „Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít.

⁴²Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.”