Példabeszéd az igazságtalan bíróról.

1Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.

2„Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott.

3Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

4Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: noha Istent nem félem, embertől nem tartok,

5mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, hogy végül is vissza ne térjen és meg ne verjen.”

6Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró.

7Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni?

8Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”

A farizeus és a vámos.

9Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte:

10„Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos.

11A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is.

12Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van.

13A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz.

14Mondom nektek: ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Jézus és a gyermekek.

15Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket.

16Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa.

17Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.”

A gazdag ifjú.

18Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”

19„Miért mondasz engem jónak?” – kérdezte Jézus. „Senki sem jó, csak egyedül Isten.

20Ismered a parancsokat: ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld.”

21Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”

22Ennek hallatára Jézus így felelt: „Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.”

23E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

A gazdagság veszélyei.

24Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!

25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.”

26Hallgatói erre megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?”

27Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”

Az önkéntes szegénység jutalma.

28Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.”

29Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,

Jézus Jeruzsálemhez közeledik.

30anélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.”

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

31Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek.

32Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik.

33Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.”

34Ők azonban mit sem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.

A jerikói vak.

35Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen.

36Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik.

37Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

38Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

39Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

40Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte:

41„Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.”

42Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.”

43Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.