Intelmek a tanítványokhoz.

¹Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak!

²Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mintsem hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül.

³Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki.

⁴Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: sajnálom, bocsáss meg neki.”

⁵Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.”

⁶Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek.

Hasonlat a szolgáról.

⁷Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: gyere ide tüstént, és ülj le!

⁸Nem azt mondja-e inkább: készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is.

⁹Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám.)

¹⁰Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”

A tíz leprás.

¹¹Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén.

¹²Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje.

¹³Megálltak és már messziről kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.”

¹⁴Rájuk tekintett és így szólt: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.”

¹⁵Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult.

¹⁶Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt.

¹⁷Jézus megkérdezte: „Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc?

¹⁸Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?”

¹⁹Azzal hozzáfordult: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.”

Isten országának eljövetele.

²⁰A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon.

²¹Nem lehet azt mondani: nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.”

²²Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni.

²³Mondják majd nektek: nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek és ne kövessétek.

²⁴Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, így jön el az Emberfia is azon a napon.

²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől.

²⁶Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:

²⁷ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit.

²⁸Ugyanígy történt Lót napjaiban is: ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek.

²⁹De azon a napon, amikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit.

³⁰Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik.

³¹Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezőn van, ne térjen vissza.

³²Gondoljatok Lót feleségére!

³³Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre.

³⁴Mondom nektek: azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

³⁵Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

³⁶Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.”

³⁷„Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a keselyűk.”