Zakeus, a vámos.

¹Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak.

²Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje.

³Szívesen látta volna Jézust szemtől szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt.

⁴Előrefutott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie.

⁵Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.”

⁶Ő sietve leszállt és boldogan fogadta.

⁷Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bűnös embernél száll meg.

⁸Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.”

⁹Jézus erre kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia.

¹⁰Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”

Példabeszéd a minákról.

¹¹Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak.

¹²„Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen.

¹³Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz minát: kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek.

¹⁴Polgártársai azonban gyűlölték őt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk.

¹⁵Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.

¹⁶Előlépett az első és így szólt: Uram, minád tíz minát hozott.

¹⁷Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hű voltál, tíz város kormányzását bízom rád.

¹⁸Jött a második, és így szólt: Uram, minád öt minát hozott.

¹⁹Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál.

²⁰Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a minád. Elrejtettem zsebkendőmbe.

²¹Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél.

²²Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem.

²³Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza?

²⁴Aztán a körülállókhoz fordult: vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van.

²⁵Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz minája van.

²⁶Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. –

²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára.”

A szenvedés előtti napok

²⁸E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé.

Jézus bevonul Jeruzsálembe.

²⁹Mikor Betfagé és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással:

³⁰„Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide.

³¹Ha valaki megkérdezi: miért oldjátok el? – feleljétek: az Úrnak szüksége van rá.”

³²A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta.

³³Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?”

³⁴„Az Úrnak szüksége van rá” – felelték.

³⁵Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és ráültették Jézust.

³⁶Vonulása közben leterítették ruháikat az útra.

³⁷Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt.

³⁸Nagy szóval kiáltották:
„Áldott legyen a király,
aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben,
dicsőség a magasságban!”

³⁹A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: „Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak.”

⁴⁰„Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

Jaj neked, Jeruzsálem!

⁴¹Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt.

⁴²Aztán így szólt: „Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos, el van rejtve szemed elől!

⁴³Jönnek majd napok, amikor sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol.

⁴⁴Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted föl meglátogatásod idejét.”

A templom megtisztítása.

⁴⁵Aztán bement a templomba és kiűzte azokat, akik ott kereskedtek.

⁴⁶„Írva van, kiáltotta: Az én házam imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”

⁴⁷Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői életére törtek,

⁴⁸de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép feszült figyelemmel hallgatta.