Honnan van Jézus hatalma?
1Mikor egy nap a templomban tanította a népet és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók és a nép vénei
2és megkérdezték: „Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?”
3„Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta.
4Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől?”
5Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?
6Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta.”
7Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt.
8Erre Jézus így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így.”
Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.
9Azután a következő példabeszédet mondotta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett. Bérbe adta szőlőmunkásoknak és hosszabb időre elutazott.
10Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szőlő termését. Ám a szőlőmunkások megverték és üres kézzel elkergették.
11Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva, üres kézzel elkergették.
12Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták.
13Akkor a szőlő ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.
14A szőlőmunkások azonban a fiú láttára biztatták egymást: itt az örökös! Öljük meg, és miénk lesz az öröksége.
15Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz erre a szőlő ura?
16Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat és a szőlőt másoknak adja bérbe.” Ennek hallatára kifakadtak: „Isten mentsen ettől!” Ő azonban végignézett rajtuk és így szólt:
17„Mit jelent akkor az Írás:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett?
18Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.”
19Az írástudóknak és a főpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják őt, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.
Szabad-e adót fizetni a császárnak?
20Szemmel tartották ezért és cselvetőket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák és aztán kiszolgáltassák a helytartónak.
21„Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod.
22Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”
23Ő átlátva cselvetésükön így szólt: „(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt.
24Kié ez a kép és a fölírás?” „A császáré”, felelték.
25Erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”
26Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt mondott, és feleletén meglepődve elhallgattak.
A föltámadás kérdése.
27Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás.
28A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.
29Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
30(Feleségét) elvette a második, (de az is utód nélkül halt meg),
31aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét. Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra.
32Utolsónak meghalt az asszony is.
33A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”
34Jézus így válaszolt: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek,
35de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez.
36Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai.
37A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.
38Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
39Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen feleltél.”
40Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá.
Dávid fia.
41Akkor ő kérdezte meg: „Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia?
42Hiszen Dávid maga mondja a
zsoltárok könyvében:
Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet,
43míg lábod alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet.
44Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?”
Óvakodjatok az írástudóktól.
45Az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz:
46„Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon.
47Föleszik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.”