Honnan van Jézus hatalma?

1Mikor egy nap a templomban tanította a népet és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók és a nép vénei

2és megkérdezték: „Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?”

3„Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta.

4Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől?”

5Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?

6Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta.”

7Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt.

8Erre Jézus így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így.”

Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.

9Azután a következő példabeszédet mondotta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett. Bérbe adta szőlőmunkásoknak és hosszabb időre elutazott.

10Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szőlő termését. Ám a szőlőmunkások megverték és üres kézzel elkergették.

11Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva, üres kézzel elkergették.

12Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták.

13Akkor a szőlő ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.

14A szőlőmunkások azonban a fiú láttára biztatták egymást: itt az örökös! Öljük meg, és miénk lesz az öröksége.

15Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz erre a szőlő ura?

16Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat és a szőlőt másoknak adja bérbe.” Ennek hallatára kifakadtak: „Isten mentsen ettől!” Ő azonban végignézett rajtuk és így szólt:

17„Mit jelent akkor az Írás:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett?

18Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.”

19Az írástudóknak és a főpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják őt, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.

Szabad-e adót fizetni a császárnak?

20Szemmel tartották ezért és cselvetőket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák és aztán kiszolgáltassák a helytartónak.

21„Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod.

22Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”

23Ő átlátva cselvetésükön így szólt: „(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt.

24Kié ez a kép és a fölírás?” „A császáré”, felelték.

25Erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”

26Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt mondott, és feleletén meglepődve elhallgattak.

A föltámadás kérdése.

27Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás.

28A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.

29Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.

30(Feleségét) elvette a második, (de az is utód nélkül halt meg),

31aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét. Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra.

32Utolsónak meghalt az asszony is.

33A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”

34Jézus így válaszolt: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek,

35de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez.

36Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai.

37A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.

38Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”

39Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen feleltél.”

40Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá.

Dávid fia.

41Akkor ő kérdezte meg: „Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia?

42Hiszen Dávid maga mondja a
zsoltárok könyvében:
Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet,

43míg lábod alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet.

44Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?”

Óvakodjatok az írástudóktól.

45Az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz:

46„Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon.

47Föleszik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.”