Emlékezés Izrael múltjára

¹(A karvezetőnek a „Jedutun” szerint

Emlékezés Izrael múltjára

– Aszaf zsoltára.)

²Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok,

Istenhez száll szavam,

hogy meghallgasson.

³Keresem az Urat a szorongatás napján;

éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem,

lelkemnek nincs vigasztalása.

⁴Istenre gondolok és sóhajtozom,

róla elmélkedem, és eleped a lelkem.

⁵Szemem nyitva tartod,

nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni.

⁶Régmúlt napokra kell gondolnom,

⁷a hajdani évekre emlékezem.

Az éj óráiban töprengek szívemben,

gondolkodom, fürkészi a lelkem:

⁸„Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra?

Nem lesz már soha irgalmas?

⁹Kegyelme örökre elveszett?

Elenyészett a minden nemzedéknek

adott ígéret?

¹⁰Isten elfeledte volna a jóságát?

Bezárta irgalmát haragjába?”

¹¹S így szólok: „Az a bánatom, hogy

a Magasságbeli jobbja megváltozott.”

¹²Emlékezem az Úr tetteiről,

¹²gondolkozom a hajdani csodákról.

¹³Minden művedet megfontolom,

minden tettedet mérlegelem.

¹⁴Isten, szent a te utad!

Hol van olyan Isten,

mint a mi Istenünk, olyan fölséges?

¹⁵Te vagy az Isten, aki csodát művelsz,

a pogányok előtt is feltártad hatalmadat.

¹⁶Erős karral megszabadítottad népedet,

Jákob és József fiait.

¹⁷A vizek láttak téged, Istenem,

a vizek láttak és megborzadtak,

a hullámok a mélységekig megremegtek.

¹⁸A felhők bőven öntötték a vizet,

a felhők megdördültek,

nyilaid szétrepültek.

¹⁹Mennydörgésed visszhangzott

a forgószélben,

villámaid beragyogták az egész földet,

a föld megingott és megremegett.

²⁰Utad átvitt a mély tengeren,

ösvényeid átszelték a nagy vizeket,

s lábadnak nyoma nem volt látható.

²¹Mint egy nyájat, néped úgy vezetted

Mózes és Áron kezével.