75 (74). ZSOLTÁR. AZ ISTENI ÍTÉLET
1(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – Aszaf zsoltára, ének.)
2Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid!
3Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint.
4Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait.
5A dicsekvőnek azt mondom: „Hagyd a dicsekvést!” Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed!
6Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!”
7Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül:
8Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli.
9Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön.
10Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének.
11A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik.