Az isteni ítélet

¹(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint

Az isteni ítélet

– Aszaf zsoltára, ének.)

²Áldunk téged, Isten, áldunk téged,

dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid!

³Amikor majd az időt jónak látom,

akkor ítélkezem, az igazság szerint.

⁴Ha inog is a föld, minden lakójával,

erősen tartom oszlopait.

⁵A dicsekvőnek azt mondom:

„Hagyd a dicsekvést!”

Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed!

⁶Ne hordjátok fenn a fejeteket,

ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!”

⁷Mert nem keletről és nem nyugatról,

⁷nem a pusztából és nem a hegyek közül:

⁸Nem, Istentől jön az ítélet!

Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli.

⁹Mert serleg van az Úr kezében,

tele van habzó borral, mámorító borral.

Kiönti, s még a seprőt is

föl kell szürcsölniük,

meg kell inniuk azoknak,

akik gonoszok a földön.

¹⁰Én azonban mindörökre ujjonghatok,

énekelhetek Jákob Istenének.

¹¹A bűnösök szarvát letördelem,

ám az igazak feje fölemelkedik.