AZ ELPUSZTULT TEMPLOM SIRATÁSA

¹(Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelőd juhai ellen?

²Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál, gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél.

³Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség,

⁴a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt,

⁵amelyet előbb nem ismertünk. Mint akik a sűrűben fejszét forgatnak,

⁶úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat.

⁷Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták.

⁸Így szóltak magukban: „Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!”

⁹Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még?

¹⁰Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél?

¹¹Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál?

¹²Mégis Isten a királyom kezdettől fogva, a földön szabadulást csak ő szerez.

¹³Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét.

¹⁴A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek.

¹⁵Te hívtad elő a forrást és patakot, elapasztottál ősi folyamokat.

¹⁶A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat.

¹⁷Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet.

¹⁸Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved.

¹⁹Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre!

²⁰Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erőszak helyéül szolgálnak.

²¹Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsőítse neved a szegény és a gyönge!

²²Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet!

²³Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verő szidalmát!

²⁴

AZ ELPUSZTULT TEMPLOM SIRATÁSA

²⁵Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál, gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél.

²⁶Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség,

²⁷a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt,

²⁸amelyet előbb nem ismertünk. Mint akik a sűrűben fejszét forgatnak,

²⁹úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat.

³⁰Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták.

³¹Így szóltak magukban: „Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!”

³²Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még?

³³Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél?

³⁴Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál?

³⁵Mégis Isten a királyom kezdettől fogva, a földön szabadulást csak ő szerez.

³⁶Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét.

³⁷A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek.

³⁸Te hívtad elő a forrást és patakot, elapasztottál ősi folyamokat.

³⁹A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat.

⁴⁰Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet.

⁴¹Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved.

⁴²Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre!

⁴³Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erőszak helyéül szolgálnak.

⁴⁴Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsőítse neved a szegény és a gyönge!

⁴⁵Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet!

⁴⁶Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verő szidalmát!