7. ZSOLTÁR. AZ ÜLDÖZÖTT IGAZ IMÁJA
1(Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.)
2Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg!
3Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson. Hiszen senki sincs, aki megmentene.
4Uram, Istenem, ha olyasmit tettem… ha kezemhez jogtalanság tapad,
5ha gonoszul bántam barátommal, ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak,
6akkor üldözzön és fogjon el ellenségem! Tapossa el életem a földön és tiporja bensőmet a porba!
7Kelj fel, Uram, haragodban, ébredj fel, Istenem! Szállj szembe ellenségeim dühével te, aki szereted az ítéletet!
8Gyűljenek köréd a nemzetek, előttük állítsd fel ítélőszéked.
9[Az Úr a népek bírája.] Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint!
10Legyen vége a galádok gazságának, tedd erőssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója.
11Isten az én védőpajzsom. Ő menti meg az igaz szívűeket.
12Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat,
13ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz:
14maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak.
15Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem.
16Gödröt ásott, kimélyítette, de ő esett a maga ásta verembe.
17Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére.
18De én dicsőítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.