Vágyakozás Isten után

¹(Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában

Vágyakozás Isten után

tartózkodott.)

²Isten, én Istenem, téged kereslek,

utánad szomjazik a lelkem!

Érted sóvárog a testem,

mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.

³Téged keres tekintetem a szent sátorban,

hogy erődet és dicsőségedet megláthassam.

⁴Mert kegyelmed többet ér, mint az élet,

ajkam dicséretet zeng neked.

⁵Magasztallak egész életemen át,

s nevedben emelem imára kezem.

⁶Lelkem eltelik veled,

mint zsírral és velővel,

s a szám ujjongó örömmel mond

⁶dicséretet.

⁷Fekhelyemen rólad elmélkedem,

éjjel virrasztva feléd száll a lelkem.

⁸Valóban, te lettél gyámolom,

szárnyad oltalmában vigadozom.

⁹Lelkem hozzád ragaszkodik,

jobbod szilárdan tart engem.

¹⁰Akik meg akarják rontani életem,

azok lekerülnek a földnek mélyébe,

¹¹kiszolgáltatva a kard hatalmának

és zsákmányul a sakáloknak.

¹²A király azonban Istenben örül,

s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött,

de a hazugok ajka elnémul örökre.