ISTEN AZ EGYETLEN REMÉNYSÉG
1(A karvezetőnek, Jedutun szerint – Dávid zsoltára.)
2Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön.
3Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő az én váram, nem rendülök meg.
4Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet, hogy ledöntitek, mint az omlott falat, mint a düledező várfalat?
5Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak.
6Istenben keress, lelkem, nyugalmat, segítség csak tőle jön!
7Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő a váram, nem rendülök meg.
8Üdvöm és dicsőségem Istentől várom, ő az én erős sziklám, igen, Isten a menedékem.
9Népem, remélj benne minden időben! Öntsétek ki előtte szíveteket, hiszen Isten a mi menedékünk!
10Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat, az emberek fiai csalfák. A mérlegen gyorsan emelkednek, együtt is könnyebbek, mint a fuvallat.
11Ne bizakodjatok a hatalomban, ne dicsekedjetek rablással, s ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá!
12Egyet szólt az Isten, két dolgot értettem belőle:
13Istené a hatalom és tiéd, ó Uram, a kegyelem. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.