Isten az egyetlen reménység

¹(A karvezetőnek, Jedutun szerint

Isten az egyetlen reménység

– Dávid zsoltára.)

²Lelkem Istenben lel nyugalmat,

segítség csak tőle jön.

³Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem,

ő az én váram, nem rendülök meg.

⁴Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet,

hogy ledöntitek, mint az omlott falat,

mint a düledező várfalat?

⁵Csupán csalást eszelnek ki,

akiknek hazugság az örömük.

Hazugság van a szájukban,

s kívánják az áldást,

bár szívükben átkot hordoznak.

⁶Istenben keress, lelkem, nyugalmat,

segítség csak tőle jön!

⁷Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem,

ő a váram, nem rendülök meg.

⁸Üdvöm és dicsőségem Istentől várom,

⁸ő az én erős sziklám, igen,

Isten a menedékem.

⁹Népem, remélj benne minden időben!

Öntsétek ki előtte szíveteket,

hiszen Isten a mi menedékünk!

¹⁰Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat,

az emberek fiai csalfák.

A mérlegen gyorsan emelkednek,

együtt is könnyebbek, mint a fuvallat.

¹¹Ne bizakodjatok a hatalomban,

ne dicsekedjetek rablással,

s ha javaitok gyarapodnak,

a szívetek ne tapadjon hozzá!

¹²Egyet szólt az Isten,

két dolgot értettem belőle:

¹³Istené a hatalom és tiéd, ó Uram,

a kegyelem.

Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.