A rágalmazók bűnhődése

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)

²Halld meg a szavam, Istenem,

hozzád száll panaszom!

Őrizd meg életem,

hogy ne féljek az ellenségtől!

³Oltalmazz a gonoszok hadától,

az elvetemültek tomboló dühétől!

⁴Nyelvüket, mint a kardot, élezik,

keserű szavukat ontják,

mint a mérges nyilat,

⁵hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant,

és arcátlanul gyorsan leterítsék.

⁶Eljegyezték magukat a gonoszsággal,

arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt.

⁶Így szólnak: „Ki lát bennünket?

⁷Titkos útjainkat ki tekinti át?”

Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét,

a kifürkészhetetlen szívet.

⁸Isten saját nyilaival találja el őket,

és váratlanul üt sebet rajtuk.

⁹Nyelvük miatt veszíti el őket,

s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket.

¹⁰Félelem tölt el mindenkit,

hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik.

¹¹Az igaz az Úrban örül,

nála talál menedéket;

a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek.