64 (63). ZSOLTÁR. A RÁGALMAZÓK BŰNHŐDÉSE

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)

²Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől!

³Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől!

⁴Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat,

⁵hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék.

⁶Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt. Így szólnak: „Ki lát bennünket?

⁷Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet.

⁸Isten saját nyilaival találja el őket, és váratlanul üt sebet rajtuk.

⁹Nyelvük miatt veszíti el őket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket.

¹⁰Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik.

¹¹Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek.