59 (58). ZSOLTÁR. A GONOSZOK ELLEN
1(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól, amikor Saul odaküldött és őriztette a házát, hogy megölje.)
2Ments meg elleneimtől, Istenem, védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem!
3Ments meg a gonosz munkásoktól, szabadíts meg a gyilkos emberektől!
4Nézd, az életemre törnek, a hatalmasok összeesküsznek ellenem. Pedig nincs bennem bűn, Uram, nincsen vétek,
5ártatlan vagyok, mégis rám törnek és megtámadnak. Ébredj föl, gyere velem szembe és lásd,
6mert te, Uram, Seregek Ura, te vagy Izrael Istene! Ébredj föl és fenyítsd meg mind a pogányokat, a hűtleneket, ne kíméld őket!
7Esténként visszatérnek és ordítanak, mint a kutyák, s kószálnak a városban.
8Nézd, a szájuk tajtékzik, ajkukon kard: „Ki hall meg bennünket?”
9De te, Uram, kineveted őket, csúffá teszel minden népséget.
10Te vagy erősségem, rád tekintek, Uram, te vagy Istenem, menedékem!
11Jóságos Istenem segítségemre siet, Isten engedi, hogy ellenfelem fölé kerekedjem.
12Pusztítsd el őket, Istenem, hogy népem ne feledje! Hatalmadban szórd szét és taposd el őket, Istenünk, védőpajzsunk!
13Ajkuk minden szava bűn a szájukban – okozza vesztüket a gőg, átok és hazugság!
14Pusztítsd el őket haragodban, veszítsd el őket végképp! Hadd legyen nyilvánvaló: Isten uralkodik Jákobban a föld határáig.
15Esténként visszatérnek és ugatnak, mint a kutyák, s kószálnak a városban;
16kóborolnak és élelmet keresnek, s ha nem laknak jól, még jobban vonítanak.
17Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján.
18Neked énekelek, erősségem, hiszen Isten az én váram, az én jóságos Istenem.
1959 (58). ZSOLTÁR. A GONOSZOK ELLEN
(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól, amikor Saul odaküldött és őriztette a házát, hogy megölje.)
20Ments meg elleneimtől, Istenem, védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem!
21Ments meg a gonosz munkásoktól, szabadíts meg a gyilkos emberektől!
22Nézd, az életemre törnek, a hatalmasok összeesküsznek ellenem. Pedig nincs bennem bűn, Uram, nincsen vétek,
23ártatlan vagyok, mégis rám törnek és megtámadnak. Ébredj föl, gyere velem szembe és lásd,
24mert te, Uram, Seregek Ura, te vagy Izrael Istene! Ébredj föl és fenyítsd meg mind a pogányokat, a hűtleneket, ne kíméld őket!
25Esténként visszatérnek és ordítanak, mint a kutyák, s kószálnak a városban.
26Nézd, a szájuk tajtékzik, ajkukon kard: „Ki hall meg bennünket?”
27De te, Uram, kineveted őket, csúffá teszel minden népséget.
28Te vagy erősségem, rád tekintek, Uram, te vagy Istenem, menedékem!
29Jóságos Istenem segítségemre siet, Isten engedi, hogy ellenfelem fölé kerekedjem.
30Pusztítsd el őket, Istenem, hogy népem ne feledje! Hatalmadban szórd szét és taposd el őket, Istenünk, védőpajzsunk!
31Ajkuk minden szava bűn a szájukban – okozza vesztüket a gőg, átok és hazugság!
32Pusztítsd el őket haragodban, veszítsd el őket végképp! Hadd legyen nyilvánvaló: Isten uralkodik Jákobban a föld határáig.
33Esténként visszatérnek és ugatnak, mint a kutyák, s kószálnak a városban;
34kóborolnak és élelmet keresnek, s ha nem laknak jól, még jobban vonítanak.
35Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján.
36Neked énekelek, erősségem, hiszen Isten az én váram, az én jóságos Istenem.