58 (57). ZSOLTÁR. ÍTÉLET A FÖLD BÍRÁI FÖLÖTT
1(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól.)
2Ti istenek, az igazság szerint beszéltek? Emberek fiai, igazságosak az ítéleteitek?
3Nem, szívetekben gonoszság rejtőzik, kezetek igazságtalanságot oszt az országnak.
4A gonoszok már anyjuk ölétől eltávolodtak, a hazugok már az anyaméhtől téves úton járnak.
5Mérgük, mint a kígyó mérge, mint a süket vipera mérge, amely a fülét bezárja.
6Nem hallja meg a varázsló hangját, a kígyóbűvölő hangját, aki jól ért a bűvöléshez.
7Istenem, zúzd össze szájukban fogukat, Uram, törd össze az oroszlánok állkapcsát!
8Hadd folyjanak szét, mint a kiömlött víz, hervadjanak el, mint a letiport fű.
9Múljanak el, ahogy elmúlik a csiga, s mint az asszony elvetélt magzata, amely a napot nem látja meg soha!
10Mielőtt még tövist hajtanak, mint a tüskebozót, – zölden vagy száradtan – hordja el őket a haragos szél!
11Örüljön az igaz, ha látja a megtorlást, lábát fürössze a gonoszok vérében!
12S az emberek majd mondogatják: „Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a földön!”