Ima háború idején

¹(A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték”

Ima háború idején

szerint – miktam Dávidtól; okulásul írta,

²amikor kivonult a két folyó arámjai és

Coba arámjai ellen; amikor Joáb

visszatért és a Só-völgyben megverte

az edomitákat, tizenkétezer embert.)

³Eltaszítottál minket, Istenem,

áttörted sorainkat, megharagudtál ránk,

de most térj vissza hozzánk!

⁴Megremegtetted az országot

és megszaggattad.

Gyógyítsd meg sebeit,

mert összeomlik.

⁵Nehéz sorsot adtál ennek a népnek,

bódító bort adtál innunk.

⁶Akik félnek téged, azoknak jelt adtál,

hogy megmeneküljenek az íj elől.

⁷Igen, hogy megmeneküljenek,

akiket szeretsz.

Segíts jobboddal

⁷és hallgass meg minket!

⁸Isten egykor így szólt szentélyében:

„Örömmel osztom szét Szichemet

és fölmérem Szukkot völgyét,

⁹az enyém Gileád, az enyém Manassze,

s Efraim a fejem sisakja,

Júda pedig a kormánypálcám.

¹⁰Moáb azonban mosdótálam,

sarumat ráteszem Edomra.

Kiálts hát győzelmet, Filisztea!

¹¹Ki vezet el az erős városhoz,

ki kísér el Edomba?

¹²Nemde eltaszítottál bennünket Istenem,

hogy nem vonulsz ki többé

seregünkkel?

¹³Nyújts segítséget az ellenség ellen,

mivel az emberi segítség ingatag!

¹⁴Istennel majd bátran küzdünk,

s ő letiporja ellenségünket.