Ima szükség idején

¹(Dávid zsoltára, emlékezésre.)

²Ne fenyíts meg, Uram, haragodban,

ne büntess engem felindulásodban!

³Mert nyilaid belém hatolnak,

és kezed rám nehezedik.

⁴Nincs erő testemben, mivel haragszol rám,

s mert vétkeztem, nincs épség csontomban.

⁵Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn,

és hatalmas teherként rám nehezedik.

⁶Sebeim mérgesek,

üszkösek balgaságom miatt.

⁷Törődött vagyok, meggörnyedtem,

s naphosszat szomorúan járok.

⁸Ágyékomban emészt a gyulladás,

testemben semmi sem ép többé.

⁹Elgyöngültem és levert vagyok,

szívem fájdalmában felzokogok.

¹⁰Uram, kívánságom világos előtted,

sóhajtásaim nem maradnak rejtve.

¹¹Szívem remeg, erőm elhagy,

szememből kialszik a fény.

¹²Barátaim, rokonaim elfordulnak

nyomorúságomtól,

s akik közel voltak, távol maradnak.

¹³Csapdát vetnek, akik életemre törnek,

¹³pusztulással fenyegetnek,

akik vesztemet akarják,

s fondorlattal hálóznak be folyvást.

¹⁴De már nem is hallom,

olyan vagyok, mint a süket,

olyan lettem, mint a néma,

aki nem nyitja ki száját.

¹⁵Olyan lettem, mint aki nem hall többé,

akinek szájában nincs több felelet.

¹⁶De mert benned bízom, Uram,

te meghallgatsz, Uram és Istenem!

¹⁷Azt mondom: „Ne mulassanak rajtam,

ne nevessenek, ha botlik a lábam.”

¹⁸Valóban közel vagyok a pusztuláshoz,

s a fájdalom nem hagy el soha.

¹⁹Ezért beismerem vétkemet,

és bánkódom bűnöm miatt.

²⁰De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak,

és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek.

²¹A jót rosszal viszonozzák nekem,

s megtámadnak, mert az igazságot keresem.

²²Uram, ne hagyj magamra,

Istenem, ne maradj távol tőlem!

²³Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!