39 (38). ZSOLTÁR. AZ EMBER KICSISÉGE
1(A karvezetőnek Jedutuntól – Dávid zsoltára.)
2Így szóltam: „Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen.”
3Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív.
4A szívem égett bensőmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem:
5„Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok.
6Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed előtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat,
7az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd.”
8Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van.
9Szabadíts meg minden bűnömtől, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek!
10Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így.
11Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától.
12Te megrovod az embert, bünteted a bűnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat.
13Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind.
14Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek és többé nem leszek!
1539 (38). ZSOLTÁR. AZ EMBER KICSISÉGE
(A karvezetőnek Jedutuntól – Dávid zsoltára.)
16Így szóltam: „Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen.”
17Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív.
18A szívem égett bensőmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem:
19„Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok.
20Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed előtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat,
21az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd.”
22Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van.
23Szabadíts meg minden bűnömtől, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek!
24Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így.
25Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától.
26Te megrovod az embert, bünteted a bűnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat.
27Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind.
28Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek és többé nem leszek!