A BŰNÖS VAKSÁGA, ISTEN JÓSÁGA
1(A karvezetőnek – Isten szolgájától, Dávidtól.)
2Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem.
3Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.
4Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.
5Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.
6Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.
7Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője.
8Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.
9Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.
10Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.
11Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!
12Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót!
13Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.
14A BŰNÖS VAKSÁGA, ISTEN JÓSÁGA
(A karvezetőnek – Isten szolgájától, Dávidtól.)
15Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem.
16Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.
17Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.
18Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.
19Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.
20Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője.
21Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.
22Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.
23Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.
24Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!
25Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót!
26Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.