35 (34). ZSOLTÁR. AZ ÜLDÖZÖTT IGAZ IMÁJA
1(Dávidtól.) Szállj perbe, Uram, azokkal, kik velem vitáznak, győzd le azokat, kik ellenem harcolnak!
2Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre,
3vess lándzsát és dárdát üldözőim ellen! Mondd lelkemnek: „Én vagyok üdvösséged!”
4Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem!
5Legyenek olyanok, mint pelyva a szélben, az Isten angyala szórja őket szét!
6Útjuk legyen síkos és sötét, üldözze őket az Isten angyala!
7Ébredj fel, kelj védelmemre, Istenem és Uram, intézd te az ügyem!
8Mivel ok nélkül csapdát állítottak nekem, és ok nélkül vermet ástak életemnek.
9Érje őket fájdalmas pusztulás, akadjanak a nekem vetett hálóba maguk, és essenek bele a verembe!
10Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, örüljön segítségének!
11Minden tagom hirdeti majd: Ki olyan, mint te vagy, Uram? Te, aki a gyengét megmented a túlerőtől, a szegényt a rablók kezétől.
12Elvetemült tanúk álltak elő, s vallattak dolgokról, mikről mit sem tudtam.
13A jót rosszal viszonozták nekem, üressé vált az életem.
14Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem.
15Bánatosan jártam, mintha barátom vagy testvérem lett volna. Mint aki anyját gyászolja, úgy roskadoztam a szomorúságtól.
16Mégis örültek, amikor ingadoztam, és összegyűltek, ellenem fordultak. Idegenek, kiket nem ismerek, marcangoltak és nagy kiáltásokkal
17azt kiáltják: „Ha! Ha! Láttuk!” Fogukat csikorgatták ellenem.
18Uram, meddig nézed még ezt? Oltalmazd meg dühüktől életem, mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól!
19Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép előtt dicsőítlek téged.
20Akik igazságtalanul rám támadnak, ne diadalmaskodjanak fölöttem! Ne hunyorgassák szemüket, akik ok nélkül gyűlölnek!
21Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak.
22Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: „Na, most majd meglátjuk!”
23Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tőlem!
24
25Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam,
26ne gondolják szívükben: „Éppen így akartuk!” Ne mondhassák: „Most aztán felfaltuk!”
27Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felőlem!
36 (35). ZSOLTÁR
28De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: „Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!”
29Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat, s mindörökké zengje dicséreted!