A király győzelmi éneke

¹(A karvezetőnek – Dávidnak,

A király győzelmi éneke

az Úr szolgájának zsoltára.

A király győzelmi éneke

Ennek az éneknek szavait az Úrnak

A király győzelmi éneke

énekelte, miután az Úr kimentette

A király győzelmi éneke

ellenségeinek és Saulnak a kezéből.)

²Így szólt:

Szeretlek, Uram, erősségem,

[te megmentesz az erőszaktól].

³Az Úr menedékem, váram, szabadítóm.

Istenem, sziklám, hozzá menekülök.

Védőpajzsom, üdvösségem záloga,

mentsváram,

⁴akit magasztalok.

Az Úrhoz kiáltok és biztonságban

vagyok elleneimtől.

⁵Körülvettek a halál örvényei,

Beliál hullámai rémítettek,

⁶az alvilág kötelékei körülfontak,

a halálos hurkok rám csapódtak.

⁷Kínomban az Úrhoz kiáltottam,

Istenemhez emeltem szavam.

Ő meghallotta hangomat

szent templomából,

panaszom elért a füléhez.

⁸Akkor megingott a föld és megremegett,

a hegyek alapjai megrendültek,

(remegés fogta el őket lángoló haragjától.)

⁹Lehelete füstölgő felhő volt,

szájából pusztító tűz lövellt,

[izzóvá tette a parazsat].

¹⁰Lehajtotta az egeket és leszállt,

lába sötét felhőn nyugodott.

¹¹Kerubtól hordozva szállt tova,

a szelek szárnyán suhant.

¹²Köntöse: sötétség, amely körülfogta,

öltözéke: sötét víz, sűrű felhő.

¹³Az előtte járó fényességből

jégeső és izzó parázs tört elő.

¹⁴Mennydörgésben szólt az Úr az égből,

a Magasságbeli hallatta szavát.

¹⁵Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit,

villámot lövellt és eltiporta őket.

¹⁶Akkor megnyíltak a tenger mélységei,

a föld alapjai felszínre kerültek:

a fenyegetésedtől, Uram,

leheletednek haragos zúgásától.

¹⁷Kinyújtotta kezét a magasból

és felém nyúlt,

kimentett a vizek mélyéről.

¹⁸Elragadott ádáz ellenségeimtől,

gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.

¹⁹A veszély napjaiban rám támadtak,

de az Úr védelmemre kelt.

²⁰Kivezetett a szabadba,

szabadulást hozott, mert szeretett.

²¹Így viszonozta az Úr igaz voltomat.

Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.

²²Hiszen az Úr útjait követtem,

nem fordultam el Istenemtől.

²³Minden parancsát szem előtt tartottam,

törvényét soha el nem utasítottam.

²⁴Vétek nélkül jártam színe előtt,

a bűntől távol tartottam magam.

²⁵Így viszonozta az Úr igaz voltomat,

²⁵mert látta, hogy tiszta a kezem.

²⁶Jósággal közeledsz a jóhoz,

az igazhoz igaz vagy.

²⁷A tisztával tisztán bánsz,

a hamissal azonban hamis módra.

²⁸A leigázott népnek szabadulást hozol,

a gőgös tekintetet megalázod.

²⁹Igen, te vagy világosságom, Uram,

Istenem, te megvilágítod sötétségemet.

³⁰Veled bástyákat ostromlok,

Istenemmel falakat ugrok át.

³¹Isten útja egyenes,

az Úr szavát a tűz kipróbálta,

pajzsa ő mindenkinek,

aki nála keres menedéket.

³²Ki az Isten, ha nem az Úr?

Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?

³³Isten felövezett erővel,

feddhetetlenné tette utamat.

³⁴Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát,

biztos magaslatra vezetett fel.

³⁵Kezemet harcra tanította,

s hogy karom acélhúrt feszítsen,

azt parancsolta.

³⁶Üdvösséged pajzsát adtad nekem.

[jobbod erősen tartott],

jóságod naggyá tett engem.

³⁷Lépteim alá széles utat adtál,

lábam nem botladozott.

³⁸Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket,

nem tértem vissza,

míg meg nem semmisültek.

³⁹Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé,

a lábam alatt összeroskadtak.

⁴⁰A harcra felöveztél bátorsággal,

ellenfeleimet alám aláztad.

⁴¹Ellenségeimet megfutamítottad,

s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem.

⁴²Kiáltottak, de nem jött szabadító,

hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.

⁴³Én pedig szétvertem őket,

mint a szél a port,

s mint az utca sarát, letapostam őket.

⁴⁴Kiragadtál a lázongó tömegből,

és a népek fejévé tettél.

A népek, amelyeket nem ismertem,

szolgáim lettek,

⁴⁵és első szavamra engedelmeskedtek.

Az idegenek fiai kegyemet kerestek,

⁴⁶az idegenek fiai elsápadtak félelmükben,

s remegve jöttek elő váraikból.

⁴⁷Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám,

dicsőség üdvöm Istenének!

⁴⁸Isten, aki elégtételt adott nekem,

aki a népeket meghódoltatta előttem.

⁴⁹Te, aki haragos ellenfeleimtől

megmentettél

s az erőszak emberétől elragadtál.

⁵⁰Ezért áldalak, Uram, a népek előtt,

dicsőséget zengek nevednek.

⁵¹Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak,

kegyes voltál fölkentedhez,

Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.