19 (18). ZSOLTÁR. ISTEN NAGYSÁGA
1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)
2Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.
3A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek.
4Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható,
5a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak:
6mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját.
7Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el.
8Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi.
9Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.
10Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak,
11értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél.
12Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem.
13De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!
14Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől.
15Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!