Isten nagysága

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)

²Az egek hirdetik Isten dicsőségét,

az égbolt vallja kezének művét.

³A nap továbbadja a szót a másik napnak,

az éj jelenti a hírt az éjnek.

⁴Nem beszéd ez, nem szó,

hang nem hallható,

⁵a hír mégis terjed, szerte a világon,

a szózat elhangzik a föld határáig.

Ott vert sátrat a napnak:

⁶mint a vőlegény, lakából úgy kel fel,

s ujjong, akár a hős,

aki megfutja pályáját.

⁷Az ég egyik szélén kel

és siet a másik szélére,

tüze elől semmi sem rejtőzhet el.

⁸Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket.

Az Úr tanúsága megbízható,

a balgát bölccsé teszi.

⁹Az Úr parancsai egyenesek,

földerítik a szívet,

⁹útmutatása érthető,

megvilágítja a szemet.

¹⁰Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad.

Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak,

¹¹értékesebbek az aranynál,

a tiszta aranykincsnél,

szavai édesebbek a méznél,

a lépből kicsordult méznél.

¹²Szolgád hűségesen megtartja őket,

hisz követésük bő jutalmat terem.

¹³De ki látja meg saját hibáit?

Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!

¹⁴Őrizd meg szolgádat a kevélységtől,

nehogy hatalmába ejtsen!

Akkor mentes maradok a bűntől

és tiszta a súlyos vétektől.

¹⁵Teljék örömöd számnak szavaiban,

s engedd, hogy szívem szándéka

elérjen hozzád,

Uram, menedékem, üdvözítőm!